Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
J)r. Vjagy ^Mntaí W/iíáítj: ^Járténeietn és Lronolócjia (3.) templomait felégették, a honos lakosságot lemészárolták? A kérdésre az iszlám hagyományok adnak feleletet. A bibliai tudósítás szerint a pusztai vándorlás során Izráel, Józsué vezetésével, súlyos harcot vívott az amálekitákkal (2Móz 17,8-16). El-Sam-Hudi középkori arab szerző tudósít arról az időről, amikor » az amálekiták Szíria és Egyiptom felé nyomultak, és birtokba vették ezeket az országokat. Szíria uralkodói és az egyiptomi fáraók az ő nemzetségükből valók voltak. « (337) Más szerzők, így Masudi és Abu el-Feda is, arról tudósítanak, hogy Egyiptomot akkoriban amálekita törzsek szállták meg, amelyek Arábiából jöttek. Masudi szerint a Nílus völgyébe való benyomulásuk brutális invázió jellegű volt: » Az amálekiták átlépték Egyiptom határát, és hozzáfogtak az ország elpusztításához... lerombolták a művészi alkotásokat, és elpusztították az emlékműveket. « (337) Ez a történet nagyon hasonlít Manethón tudósításához. Manethón hikszosz inváziósai tehát nem csak azokkal az amálekitákkal azonosak, akiket Józsué legyőzött, hanem az arab hagyomány amálekita invázió- saival is, akik később Egyiptom urai lettek. „Ezek a barbár törzsek azonban aligha hasonlíthatók össze azokkal az avariszi uralkodókkal, akik Manethón szerint a 15. dinasztinához tartoztak, és Föníciából származtak. De már láttuk, hogy Szalitisz, a 15. dinasztia első fáraója, az első invázió után csak bizonyos idő elteltével erősítette meg Avariszt. Manethón a „végül” kifejezést azért használja, hogy a két eseményt elválassza egymástól. Sir Alan Gardiner szerint lehetséges, hogy közben fél évszázad is eltelt.” (337k) Rohl a 15. dinasztia uralkodói származásának a kérdését itt még nyitva hagyja, „hikszosz nagykirályoknak” nevezi őket, az első invázió hordáira pedig, akik szerinte azonosak Manethón „pásztorkiályaival”, a „korai hikszoszok” elnevezést használja. (339) Rohl szerint lehetséges, hogy a 78. zsoltárban a hikszosz uralkodókról van szó. A zsoltár vonatkozó verseit Rohl így fordítja (Rohl fordításának a fordítása): „Rábocsátotta (Isten) haragja folyamát az egyiptomiakra: haragját és dühét, szorongattatást és a szerencsétlenség követeit seregestül”. A rév. Károliban ez áll: „Rájuk bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongattatást: gonosz angyalok seregét. Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól leiköket, és életűket döghalálnak veté.” (Zsolt 78,49k) Az 1996-os fordításban „pusztító angyalok seregét” olvasható, a Jubileumi Kommentárban a rév. Károlinak megfelelően gonosz angyalokról van szó (II. 1995. 591). Ezek a versek az egyiptomi csapásokra utalnak. Kérdés, hogy kik a „szerencsétlenség követei”, akiket Isten Egyiptom elpusztítására küldött? „Velikovszky valami rendkívül érdekeset talált ki” - írja Rohl. (339) Talán nem is kitalálásról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy figyelmesen megnézte a héber szöveget, ahol a kritikus helyen ez áll: □■'in 1?j8‘pa nn'ptöű (mislachat mal’aké ro’im). „Ha tudta volna a Zsoltáros - írja Rohl, aki ezeket a verseket valamikor a Kr. e. 10. században írta, hogy mi az értelme a „szerencsétlenség követei” kifejezésnek, akik végrehajtották Isten haragját, akkor ezt írta volna: „Rájuk zúdította haragját... a pásztorkirályok seregét”. A pásztorkirályok kifejezés ugyanis a héberben így hangzik: maliké ró’im!” (339) Az is lehet azonban, hogy a zsoltár írója még 96
