Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
ároApatahi füzetei Összefoglalva: „Az exodus fáraója azonos Dedumosze fáraóval, a 13. dinasztia 36. uralkodójával. (A turini királylistán a 37., a Szerző megjegyzése.) Az ő uralkodása idején vonta meg Isten kegyét - Manethón tudósítása szerint- az egyiptomiaktól. A tell el-dabai G1 réteg végén feltárt tömegsírok régészeti bizonyságai lehetnek annak a katasztrófának, amit a 2Móz a tizedik csapásnak nevez.” (335) Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a jégverés és a tizedik csapás összekapcsolása helytelen. A bibliai tudósítás szerint a pusztító jégverés a 7. csapás volt, ami szintén magyarázatul szolgálhat a tömegsírokhoz. Egyiptom elsőszülötteinek a halálát nem lehet jelképesen értelmezni, mert annak, hogy valóban az elsőszülöttekről van szó, szilárd tradíciója van. Kérdés, hogy az elsőszülötteket valóban tömegsírokban helyezték-e el, az viszont nem, hogy Isten, vagy Isten angyala ki tudta válogatni az elsőszülötteket. A fáraó harckocsijai A katasztrófa még tartott (2Móz 12,29-33), amikor Mózes az izraelieket Szukkót felett, a Tumilat-wadiban a Nádas-tengerhez vezette. A fáraó azonban meggondolta magát, s harckocsikkal üldözőbe vette a menekülőket. (2Móz 14,6-7.21-23.27k.) A bibliai tudósítás hitelessége ellen súlyos érvként hozzák fel, hogy az egyiptomiak a 13. dinasztia idején még nem rendelkeztek harckocsikkal. Az uralkodó nézet szerint a hikszoszok vezették be a harckocsit, mind Levantéban, mind Egyiptomban. A tényleges helyezet viszont az, hogy a 13. dinasztia korából feltárt lócsontok arról tanúskodnak, hogy az egyiptomiak már a hikszoszok előtt ismerték a harckocsit, mert a lovakat eleinte harckocsikhoz használták, lovaglásra csak jóval később. A perben kétségbevonhatatlan bizonyíték a - kesztyű. Bőrkesztyűkről van szó, amiket a harckocsik elé fogott lovak hajtásánál használtak. A kesztyű „státuszszimbólum” volt, annak a jele, hogy birtokosa a király elitcsapatának a tagja. Ezt számos lelet, felirat bizonyítja. „Számunkra igen fontos az a töredék, ami Chonszemweszet herceget ábrázolja, amint feleségével együtt egy széken ül, s a szék alatt egy pár kesztyű látható, ami azt szimbolizálja, hogy a herceg rangjához illő harckocsizó volt. Nos, ez a herceg, aki egy harckocsis egység, vagy a harckocsis hadegység parancsnoka volt, nem más, mint Dedumosze fia, aki az izraelieket a Nádas-tengerig üldözte, ahol a bibliai hagyomány szerint a harckocsis hadegység elveszett. így aligha lehet meglepő- írja Rohl -, hogy a hikszoszok ezt követően a „kardcsapás nélkül” elfoglalták Egyiptomot. Egyiptom mozgékony hadserege nem sokkal azelőtt, a menekülő előázsiai (rab)szolgák üldözése során, valahol a Keserű-tavaknál, valami szokatlan esemény által megsemmisült.” (337) A pásztorkirályok Izráel tehát Dedumosze uralkodása idején vonult ki Egyiptomból. Ezt követően Egyiptomra új szerencsétlenség szakadt. Manethón szavaival élve: „Keletről jövő ismeretlen származású emberek árasztották el az országot.” (337) Kérdés: kik voltak ezek a barbár hordák, akik Egyiptom városait és 95
