Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
^droipataLi 'JiizeteL Biblia tudósítása szerint az egyiptomiak Mózes születése előtt vetették rabszolgaságra az izraelieket. A Brooklyn papirusz elülső oldala III. Sobekhotep egyik rendeletét tartalmazza, amiben csaknem száz háziszolga név szerint van felsorolva. A neveknek több mint a fele (59) sémi eredetű. A papiruszon az is szerepel, hogy a szolgák milyen egyiptomi nevet kaptak. A papiruszon felsorolt szolgák mind ázsiai eredetűek. A nevek között több olyen van, amelyekkel a Bibliában is találkozunk: Menáhem, Issakár, Aser, továbbá Sifre, a 2Móz 1,15-21-ben említett bábák egyike. A papiruszon felbukkan az apiru (héber ibri) név is. Más dokumentumok is említik, hogy abban az időben nagyszámú előázsiai kisebbség élt Egyiptomban. Ez egyezik a 2Móz 1,7-tel. (324k) Az előbbiekben már volt szó arról, hogy a teli el-dabai sírokban több női holttestet találtak. Hasonló kép tárul elénk a Brooklyn papiruszból is: a nők és férfiak aránya 3:1. William Hayes, a Brooklyn-papirusz kiadója és magyarázója szerint ez valamilyen hadivállakozás következménye. A jelenlegi ismereteink szerint azonban a Középső-Birodalom idején nem volt nagyobb katonai vállalkozás Nyugat-Ázsiában, a 13. dinasztia idején pedig biztosan nem volt. Összefoglalva: „A 13. dinasztia idejéből származó különböző dokumentumokban említett előázsiai rabszolgák/szolgák azonosíthatók azzal az „elegynéppel”, amely végül Mózes vezetésével elhagyta Egyiptomot (2Móz 12,38). Ez az előázsiai népcsoport nagyobbrészt Jákob utódaiból állt. Ezért található az ebből a korból származó dokumentumokban számos héber-izraeli név.” (328) A tizedik csapás Kérdés, hogy van-e régészeti bizonyítéka annak, hogy a 13. dinasztia végén volt olyan hirtelen katasztrófa Avariszban, ami egyezik a 2Móz 12,29-30 tudósításával? „A kérdésre határozott igennel válaszolhatunk - írja Rohl -, akkor is, ha ebben az összefüggésben ismét hangsúlyoznunk kell, hogy hiányoznak azok a korabeli tudósítások, amelyek ennek a katasztrófának az okáról és következményeiről tájékoztatnának, csak a régészeti források interpretációjával (magyarázásával, értelmezésével) szolgálhatunk.” (329) A teli el-dabai G-sztrátumban számos tömegsírt tártak fel, amelyek a kivonulás fáraójának, Dedumoszénak az idejéből származnak. Bietak professzor szerint ezek a tömegsírok vagy valami pestisnek, vagy valamilyen hirtelen katasztrófának a jelei. A régészek azt is megállapították, hogy ez a teli el- dabai G-sztrátum lakatlanná vált, s a következő F-sztrátum lakossága szintén előázsiai származású volt, de a G-sztrátum lakosságával ellentétben nem egyiptomizálódott. (330) Josephus, Manethónt idézve, a következőket írja a 13. dinasztia végéről: „Volt egy Timaosz nevű királyunk. Az ő idejében Isten - hogy miért, nem tudom - nem volt kegyes hozzánk; keletről ismeretlen származású férfiak jöttek... kardcsapás nélkül elfoglalták országunkat és birtokba vették... kíméletlenül felperzselték a városokat, és az istenek szentélyeit pusztasággá tették... végül Szalitiszt tették királyukká.” (330) Nos, Timaosz Dedumosze fáraó görög neve, aki a 13. dinasztia végén uralkodott. Manethón kronológiája 93
