Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)

2)r. flayy „Antal ffliiáLj: öärUneLn és l

ene lem eó kronológia

N

szerint Szalitisz a 15. dinasztia első uralkodója volt. Az előbb vázolt invázió tehát a 15. dinasztia megalapítása előtt történt. (331)

A turini királylista alapján Dedumosze Kr. e. 1457 és 1444 között uralkodott. Thiele kronológiája szerint az exodus Kr.e. 1447-ben volt. Tehát Dedumosze volt az exodus fáraója. „Manethón szerint Isten Dedumosze idejében volt barátságtalan Egyiptomhoz. Az egykori Avarisz területén végzett ásatások azt tanúsítják, hogy ott, abban az időben iszonyatos katasztrófának kellett történnie. A 2Móz arról tudósít, hogy Egyiptomot a kivonulás előtt egy sereg » csapás « érte. A tizedik, s egyben az utolsó csapás hirtelen jött, és drámaian folyt le.” (334)

A különböző források meghökkentően egyeznek. „A bibliai történetek, amelyek Mózes életét és az exodus eseményeit írják le, simán illeszkednek be az új kronológia kereteibe és az e könyvben felvázolt históriai összképbe.” (334) „Nem én vagyok az első - írja Rohl -, aki az exodust a 13. dinasztia kései szakaszába datálja.” (334) Immanuel Velikovsky a „Zeitalter in Chaos” című könyvében már az ötvenes években hasonló modellt vázolt fel. Velokovsky a tizedik csapás kérdéseire keresett magyarázatot, közelebbről arra, hogy ez a csapás csak az egyiptomi lakosság elsőszülötteit sújtotta. „Ezen a ponton nekem is vannak nehézségeim - írja Rohl. Egyszerű és kézenfekvő magyarázat lehetne a G sztrátumban talált szörnyű leletekre egy pestis, egy földrengés, vagy valamilyen természeti katasztrófa. Nos, Artapanus arról tudósít, hogy Egyiptomot az exodus előtt súlyos viharos jégeső és heves földrengés érte: „De amikor a király továbbra is megkeményítette magát, azt mondta az Úr Mózesnek, hogy éjjel földrengést és jégesőt bocsát Egyiptomra, úgy, hogy azokat, akik a földrengés elől menekülnek a jégeső öli meg, azokat pedig, akik a jégeső elől menekülnek, földrengés pusztítja el. S abban az időben minden ház és a legtöbb templom összeomlott.” (334)

A probléma, amire Rohl az előbb utalt, az, hogy egy természeti katasztrófa nem válogatja ki az áldozatokat, esetünkben az elsőszülötteket. Rohl meggondolandónak tartja Velikovsky megoldását, aki szerint a megoldás kulcsát abban kell keresni, hogy Izráel Isten „elsőszülöttje” s egyben a választottja (2Móz 4,22; Ézs 43,20). A héber bachur (választott) jelent fiatal férfikort és „válogatott fiatalságot” is. „Az egyiptomi elsőszülöttek haláláról szóló szakaszt tehát felfoghatjuk irodalmi toposznak is (sajátosság, kép, fordulat), amin „Egyiptom kiválasztottjainak” a megsemmisítését, vagy ismert kifejezéssel élve „Egyiptom virágát” érti. Jahve ítélete szétzúzta Egyiptom jövőjét, amit talán a megölt trónörökös, Dedumosze elsőszülött fia személyesít meg.” (335)

Rohl szerint mindez jó magyarázatul szolgálna a G sztrátum problémájához. Az áldozatokat gyorsan eltemették a jeltelen tömegsírokba, az életben maradottak pedig seregestül elmenekültek a rommá lett városból, illetve városokból. Az F sztrátum ázsiai bevándorlói Avariszt romokban találták. A jövevények egy ideig a romos házakat használták átmeneti szállásként, s csak később építettek a 13. dinasztia korából való romokra új házakat és templomot. (335)

94