Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
«2)r. hidalj ^y4ntaf H]iháiu: történelem éá kronológia °r (3.) mekhalandóság 20-30 %-os lehetett. Nem szolgál-e ehhez is magyarázattal a bibliai tudósítás, amely szerint a fiú gyermekeket meg kellett ölni? (320) A sírokban talált juhmaradványok analízise során megállapították, hogy egy hosszúgyapjas fajtáról van szó, vagyis „korai Avarisz előázsiai bevándorlói vitték a levantei hosszúgyapjas juhokat Egyiptomba, amiből levonható az a következtetés, hogy ezek a bevándorlók eredetileg pásztorok voltak.” (320. vö. lMóz 46,6) Számos más lelet is előkerült, amelyek mind erre a lakosságra jellemzőek (pl. teli el-Jahudija kerámia, amiről Jerikó elfoglalásánál még lesz szó). Összefoglalva: „Tehát az, amit az osztrák régészek teli el-Dabában felfedeztek, egy elbűvölő előázsiai kultúra, ami minden tekintetben megfelel annak, amit az Ószövetség a korai izraeliekről tudósít. Kereken két évszázadon át hiába kutattak a régészek Egyiptomban az izraeliek egyiptomi tartózkodásának bizonyítékai után. A 19. dinasztia sztrátumaiban, ahol a tradicionális kronológia szerint lennie kellett volna ezeknek a településeknek, semmi nyomukat sem fedezték fel. Pi-Ramessze (a bibliai Ramszesz város) azon rétegeiben, amiket az Üjbirodalomhoz soroltak, semmiféle bizonyítékot nem találtak a tradicionális kronológia hipotézise megerősítésére, nevezetesen, hogy ott, abban az időben nagyszámú ázsiai kisebbség élt volna. Csak valamivel mélyebbre kellett ásni, hogy a 19. dinasztia fővárosa alatt rátaláljanak Avarisz városra, amelynek a lakossága túlnyomóan ázsiai volt. Az egyiptomi történelemnek egyetlen olyan korszaka van, amiből egyértelmű régészeti bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a Nílus keleti deltájában, azaz Gósen/Kesszanban nagyszámú ázsiai kisebbség élt, s ez a'második átmeneti kor. Erre az időre esnek az új kronológia szerint azok a históriai események, amelyek a magját képezik azoknak a bibliai elbeszéléseknek, amelyek Izráel fiai egyiptomi tartózkodásáról, rabszolgaságáról és kivonulásáról szólnak.” (332) Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy „az izraeliek egyiptomi tartózkodása a 12. dinasztia vége felé kezdődött, és csaknem a 13. dinasztia végéig tartott. Ennek az időnek a régészeti lecsapódása a középső bronzkori II. A előázsiai kultúra. Az izraeliek Egyiptomban főként Avarisz városban, Gósen földjén laktak, ennek a bizonyítékai a teli el-dabai sztrátumokban (H- tól a Gl-ig) feltárt települési létesítmények és sírok.” (332) Izraeli rabszolgák Korábban már volt arról szó, hogy a 2Móz 1,11-ben említett várost abban az időben, amikor az izraeliek Egyiptomban tartózkodtak, még nem Ramszesznek hívták. Pi-Ramessze jóval később épült Avarisz fölé, a 19. dinasztia fővárosaként. Az izraeliek a Pi-Ramessze alatt feltárt Avariszból indultak el az ígéret földjére. A szóbanforgó időben valóban nagy számban voltak előázsiai kényszer- munkások a Deltában és a Nílus völgyében. Charles Wilbour 1881-ben felfedezett Thébában egy papirusz tekercset (Brooklyn 351446). A tekercs datálva van: III. Sobekhotep uralkodása idején keletkezett, aki I. Neferhotep elődje volt. Az új kronológia szerint ez a király uralkodott Mózes születése előtt. A 92
