Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
~Sároápatahi füzeit esetben ázsiai eredetűek voltak. Azok az emberek, akik Avariszt benépesítették, Palesztinából és Szíriából jöttek/’ (317) A régészek MB II-nek (középső bronzkor, II) nevezik ennek a levantei népnek a materiális kultúráját. Ezek az első bevándorlók a középső bronzkor II. A idején jöttek Elő-Ázsiából Kantir/Khatana térségébe, és teli el-Daba körzetében telepedtek le. Ez lett a későbbi Avarisz város magja. Az ázsiaiak betelepedése Ahmoszétől megszűnt, aki az Avariszban székelő hikszosz uralkodókat az Újbirodalom kezdetén kiűzte. Bietak több települési réteget fedezett fel ebből a korszakból, ami egyértelműen tanúsítja, hogy az idegenek megérkezése és távozása között hosszú idő telt el. Az új kronológia szerint az első bevándorlási hullámban az izraeliek jöttek Elő-Ázsiából. „S valóban, a mi izraelitáinknak a nyomai - tehát azoké a törzseké, amelyeknek a históriai létezése képezi az lMóz végén és a 2Móz-ben hagyományozott történet alapján - a H és a G4-től a G1 sztrátummal bezárólag régészetileg kimutatható, tehát az ázsiai város első szintjén. A későbbi sztrátumokban is vannak ázsiai település bizonyítékai (F- től a D2-ig), de ennek a lakói - bizonyos kulturális hasonlóság ellenére - egészen másként viselkedtek, mint elődeik, akiknek a jelenléte a korábbi sztrátumokban kimutatható (H-tól a Gl-ig). Bietak rámutat, hogy ezek a korábbi előázsiai bevándorlók nagy mértékben egyiptomizálódtak, tehát sokat átvettek az egyiptomi kultúrából, azok az ázsiaiak pedig, akik a 13. dinasztia végén telepedtek le Egyiptomban, alig mutatnak valamilyen egyiptomi hatást, sírjaik teljesen kánaániak voltak. Mindez azt jelenti, hogy új levantei jövevényekről van szó. Kérdés, hogy az első előázsiai bevándorlók miért vettek át többet az egyiptomi kultúrából, mint a következő törzsek? Ha az első bevándorlókat azonosítjuk József testvéreivel, akkor a felelet kézenfekvő. A bibliai tudósításból világosan kiderül, hogy maga József átvette az egyiptomi kultúrát, s helyeselte népe kulturális asszimilációját. De, bár a korai izraeliták sokféle tekintetben alkalmazkodtak az egyiptomiak életmódjához, saját legfontosabb héber vallási rítusaikat megtartották, azaz temetési szokásaikat.” (319) Rohl a későbbi bevándorlókat a továbbiakban a hikszoszokkal azonosítja. Nagyon lényeges, hogy a „G1 sztrátum és az F sztrátum között időileg jól elhatárolható települési pauza figyelhető meg. Ennek a pauzának (szünet, egy folyamat megszakítása) páratlan jelentősége van az e könyvben vázolt históriai modell tekintetében, mivel megjelöli a bibliai exodus időpontját, amint ezt a következő fejezetben kimutatjuk.” (319) Mielőtt erre sor kerülne, hadd ismertessünk néhány példát azokból a jelenségekből, amelyeket a H-tól a Gl-ig terjedő rétegekben végzett régészeti kutatás során feltártak. A csontváz maradványok antropológiai analízise során megállapították, hogy ebben a korai szakaszban több nőt temettek el, mint férfit. Ez jelentheti azt, hogy Avariszban akkoriban a női lakosság aránya átlagosan magas volt. A bibliai tudósítások fényében ez az aránytalanság a férfi utódok kiirtásával is magyarázható. (319k) A gyermeksírok aránya, összehasonlítva az ókori kelet más régészeti leleteivel, szokatlanul magas volt. Az eltemetett halottak 65 %-a gyermek volt, éspedig 18 hónapon aluli. Ismereteink szerint a korai társadalmakban a gyer91
