Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
2,. V/aM-JntatW'áLj: történjen él L e ne lem eó hronot °r (3.) Neferhotep (Kr.e. 1540-1530) halála után született. A kérdés az, hogy vannak-e olyan történeti, szöveghagyományozási bizonyítékok, amelyek ezt a theoretikus szinkronizmust alátámasztják? A feltett kérdésre Rohl határozott igennel válaszol: vannak bizonyítékok. Rohl mindenekelőtt Artapanus zsidó történetíróra hivatkozik, aki a Kr.e. 3. században írta meg a zsidók történetét, egyiptomi forrásokra támaszkodva, úgy, hogy „valószínűleg hozzáférhetett az egyiptomi nagy templomok nagyon régi feljegyzéseihez, s talán az I. Ptolemaiosz áltla alapított híres alexandriai könyvtár dokumentumaihoz is."’ (Rohl, i.m. 298.) Sajnos, a mű nem maradt ránk. Eusebius az Evangelicae preparationis című munkájában hivatkozik rá, s bizonyos szakaszokat közöl is belőle, a saját szavaival. Kelemen a Slromataban foglalta össze részben Artapanus müvének a tartalmát. Artapanus részletesen foglalkozik Mózes személyével. Rohl nyomán a következőket hadd emeljük ki: „Egy Palmanothesz nevű fáraó vetette rabszolgaságra az Egyiptomban élő izraelieket. Ez a fáraó megparancsolta, hogy építsék fel Kessan városát, s ugyanott egy templomot is. Hcliopoliszban is építtetett egy templomot (vagy ereklyetártól)/’ Palmanothcszt nehéz azonosítani. Kessan azonos lehet az egyiptomi Kcsz-szcl, a Nílus keleti deltájában, a LXX szintén Kessannak nevezi, a BH pedig Gósennek. Ón/Hcliopoliszt olykor azonosítják Pitommal, illetve Pitomot Ón/Heliopolisszal. (299.) „Palmanothesznek volt egy Merrisz nevű lánya, aki adoptált egy héber gyermeket, aki Mouszosz hercegként nőtt fel védő szárnyai alatt.” (299.) „Lehetséges, írja Rohl, hogy kapcsolat v an a Merrisz név és a Faijumban lévő Moerisz-tó között. Josephusnál a fáraó lányát Thcrmuthisznak hívják, Tavvarct görög neveként, aki a Csend (a Hallgatás) vízilóalakú istennője, ízisz egyik megjelenési formája. Talán mindkét szerző kapcsolatot akart teremteni ízisz anyaistennő - aki gyermekét, Horuszl védelmezi, elrejtve a Nílus-delta mocsaraiban - és az egyiptomi hercegnő között, aki a sás között felfedezett Mózest oltalmába veszi és felneveli. Tehát Mózes herceget Horusszal azonosítják, aki a jog szerinti egyiptomi trónörökös.” (299) Ebben az összefüggésben telik meg tartalommal a Zsid 11,24-26: „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét. mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.” Merrisz férjhez ment egy' Khcnephrcsz nevű fáraóhoz, „aki a Mcmphiszen túli területek királya volt, mert abban az időben sok király volt Egyiptomban.” (299) Khenephresz az egyiptomi Chancfcrre görög megfelelője. Egyiptom egész története során egyetlen Chancfcrre nevű uralkodó volt: IV. Sobekhotep, a 13. dinasztia 23. uralkodója, aki megkoronázásakor a Chaneferre nevet vette fel, IV. chaneferre Sobekhotep a korszak legjelentősebb uralkodója volt. Az exodus, s egyben Izráel történetének nagy alakja „IV. Chaneferre Sobekhotep uralkodása idején nőtt fel Mózes hercegként a királyi palotában. Artapanus nyilván régi dokumentumok alapján hozta kapcsolatba Mózest IV. Chaneferre 88
