Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
^ároápatahi füzetek ponton lényegesen más, mint amit mi a 20. században történelemnek nevezünk, mert ennek a történelemnek az eseményeiben Isten partnerként van jelen. Lehetetlenség lenne az eseményeknek ezt a transzcendens és irracionális elemét kihagyni és a történéseket e nélkül ábrázolni. Ha ezt megkísérelnénk, akkor Izráel történetének e szakaszából nem sok minden maradna; nem lenne ez több, mint néhány homályos híradás, melynek utalásai és történeti értéke erősen kérdéses maradna... Izráel egész története egy hitvallásnak, Isten cselekedeteiről szóló üzenetnek a fundamentumára épül (a 2Móz 15,21-ről van szó; a Szerző megjegyzése), s csak ez alapján érthető meg. Hogy ez a nép eredetét Isten tetteire vezeti vissza, országát az ő ajándékának, történelmi útját az ő vezetésének, növekedését az ő áldásának, mindenekfelett pedig katasztrófáit az ő ítéletének tulajdonítja, mindezt nem lehet egyszerűen ennek a népnek a történetétől elvonatkoztatni és csak az egyéb eseményekre tekinteni úgy, mintha azokból állna a történetük. Az isteni beavatkozás a történeti események során olyan sok ponton jelentkezik, hogy immanens magyarázat teljességgel lehetetlen. Hogy a mai keresztyénség Isten ószövetségi népének a folytatása, az történelmi tény, és hogy a zsidó nép nem szűnt meg létezni, mindez arra utal, hogy az ószövetségi tudósítások valami olyanról adnak számot, ami valami más, mint bármelyik nép története. Az Ószövetség üzenete egészen addig, amíg azt emberek hallgatják, arra figyelnek és azt magyarázzák, élesen felveti azt a kérdést, hogy a történelem Istentől elvonatkoztatható-e és hogy Istentől és az ő tetteitől el lehet-e tekinteni.” (Claus Westermann - Gerhard Gloege: A Biblia titkai. Bevezetés a Bibliába. Kálvin Kiadó, Budapest, 1997. 65.66. A mű eredeti címe: Claus Westermann/Gerhard Gloege: Tausend Jahre und ein Tag. Einführung in die Bibel. Kreuz Verlag, Stuttgart. 6. Auflage. Fordította: Dr. Tóth Károly. A kérdéshez bővebben lásd: Dr. Nagy Antal Mihály: Bibliai hermeneutika. Sárospatak, 1996. 56-82.103-112.) Ezek után nézzük meg, hogy a legújabb régészeti kutatások eredményei összhangban vannak-e a fentiekkel. D. Rohl az exodussal és a pusztai vándorlással kapcsolatosan a következő kérdésekkel foglalkozik könyvében: Mózes és Khenephresz fáraó (297-311). Avarisz és az izráeliek (311-322). Izraeli rabszolgák (325-328). A tizedik csapás (329-335). A fáraó harckocsijai (335- 337). A pásztorkirályok (337-341). Mózes és Khenephresz fáraó Az lKir 6,1 szerint Salamon uralkodásának 4. évében kezdték el építeni a jeruzsálemi templomot, 480 évvel az exodus után. Thiele kronológiája szerint Salamon Kr. e. 931 körül lett király. Ezek szerint Kr.e. 928-ban fogtak hozzá a templom építéséhez, az exodus pedig Kr.e. 1447-ben volt. Ezt a dátumot alátámasztja a Bir 11,26 is, amely szerint a honfoglalás (kezdete) és Jefte bírói tevékenysége között 300 év telt el. A 2Móz 7,7 szerint Mózes 80 éves volt, amikor Isten elhívta, hogy vezesse ki Izráelt Egyiptomból. Bár a kronológiai számításoknál a magas életkorral és a kerek számokkal óvatosan kell bánni —amint ezt Rohl is hangsúlyozza, ha elfogadjuk ezt a bibliai adatot, akkor Mózes Kr. e. 1527-ben, az új kronológia szerint néhány évvel I. 87
