Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Dr. Sawyer Frank: Karácsonyi Csillag (Ford.: Füsti-Molnár Szilveszter)

MÁRIA MAGDOLNA I.: Jézus lábának megkenése, bűn és vallástétel, megbocsátás

MARIA MAGDOLNA II.: Krisztus szeretetének nagyszerűsége, a győzelmes kegyelem

A GETSEMÁNÉ KERTJE: Krisztus eljövetelének kozmikus értelme

A versek mondanivalójának átnézése után egyértelmű, hogy központi szerepet kap Krisztus eljövetele. Paszternák számára a költészet igen fontos, így fejezi ki a legmélyebb igazságokat és ezeknek az igazságoknak a szíve Krisztus eljövetele. Amikor Paszternák leírja, hogyan ír Zsivágó verseket, úgy jellemzi, mint ami mögött elmélyült isteni inspiráció húzódik meg: "Ezekben a percekben Juríj Andrejevics úgy érezte, hogy a munka javát nem ő végzi, hanem ami több nála, felette áll és irányítja: a gondolat és költészet világállapota, az ami a jövőre nézve rendeltetett neki, történelmi fejlődés következő lépéseként."11 Ez nagyon hasonló a Hegeli abszolúthoz, ami alászáll az emberi kultúra és történelem véges kifejezésmódjába. Más alkalommal pedig úgy tűnik, a költemények titkos hátterében Krisztus Adventje áll. Mondhatnánk, hogy Paszternák az Advent témáját - és a feltámadásét - kölcsönveszi és párhuzamos szimbólumként használja a személyi szabadsággal, az élet és a halál költői mélységével, az élet megünneplésével, a jobb időkbe vetett reménnyel kapcsolatos gondolatai kifejezésére. Nem mondhatjuk, hogy ez csak szimbólum. A regénynek sarkalatos pontja még az örökkévalóságra való emlékezte- tés. Ezt bizonyítja Jurij és Lara végső búcsúzkodása, mikor is Jurij így köszön el: "Isten veled Lara, viszontlátásra a túlvilágon, Isten veled, szépségem, Isten veled, kimeríthetetlen, kifogyhatatlan, véghetetlen örömem."12 A regény egyik legjelentősebb motívuma, az érzéki és a lelki összekapcsolása. A történet temetéssel kezdődik és azzal is ér véget. Zsivágó a regény végére megöregszik, elveszti szakértelmét és a dolgok iránti mély érdeklődését, mint doktor, költő és filozófus. A regény egyaránt példa: az élet ünneplésére, s a halandóság felett érzett szomorkodásra, valamint rossz ideológiai döntésekből született politikai tragédiákra. A költemények folyamatosan az isteni kegyelemről és segítségről, Krisztus halál feletti dicsőségéről beszélnek, a megtört, bűnös, igazságtalan és mindinkább reménytelen világban. Az orosz forradalomról így ír Paszternák: "az akkori mennyből földre szállt Isten"13 Krisztus Adventját, mint legteljesebb valóságot emeli ki, háttérbe szorítva ezzel az örökkévalóságra vonatkozó jelentőségét. Tudta, hogy választania kell a karácsonyi csillag és a Kreml csillaga között. A forradalom által ígért földi mennyország tévtanítás volt. A regényben kifejezésre jut, hogy az élet iránt érzett mély szenvedélynek (szeretet) összeköttetésben kell lenni Krisztus szenvedésével (szenvedő szere- tetével).

11 'Zsivágó Doktor' 490.

12 'Zsivágó Doktor' 506.

13 'Zsivágó Doktor' 509.

62