Sárospataki Füzetek 2. (1998)

1998 / 2. szám - Victor István: "Oktass, hogy éljek"!

ben visszautasították (néha nagyon gorombán is), aztán feledésbe ment, legalább, amíg be nem teljesedett, Jeruzsálem elpusztításában. Elszállt a szó. (Héber és görög nyelv szerint is eldöntendő kérdés: az Ézs 40:3-ban - Mk. 1:3-ban hová kell tenni a vesszőt? Pusztába kiáltott szó az útépítés parancsa, vagy a pusztában kell utat építeni?) De ez a parancs megfordítja a helyzetet. Boldog Jeremiás, aki évezredek igehirdetője lett, és sokaknak megmentője azokkal az üzenetekkel, amiket ő akkor „hiába” hirdetett, de amik beteljesülésükkel hatalmasan igazolódtak, sokkal nagyobb súllyal szólnak.

Ezért maga a parancs is folytonosan időszerű. Úgy is, hogy „vedd és olvasd!” Azért van megírva, hogy éljünk vele és belőle. A megmentő Evangélium is, meg az életfolytatás is. Ami Jeremiás korában kifogás volt (eltérés a szövetségtől), nekünk útmutatás a hálaadás útjára. De úgy is. ahogy Jeremiáshoz szólt akkor: „Kiálts Jeruzsálem füleibe!” Jézus Krisztus megújítja a parancsot: „Elmenvén a széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek!” (Mk 16:15) Néha még egészen azonosan is: „Végy elő egv könyvet, és írj!” Ezért is jó, hogy van sajtónk. Teljen meg az Úr üzeneteivel!