Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Dr. Győri István: Itt van Isten köztünk?
Dr. Ssyői'i .Dsiuán De könnyen elfelejtkezünk az Ige szaváról: szeresd az Urat a te Istenedet, teljes szívedből, teljes erődből és teljes elmédből. Nem félszívvel, nem félerővel, nem félgőzzel. Nem ímmel-ámmal, nem a szülők kedvéért, nem egy szép élményért, nem egy szép fényképért. Sokkal többről van itt szó. Bűneinkről van itt szó, Isten megbocsátó szeréteté- ről, amely megjelent minden embernek Jézus Krisztusban, életről, halálról, örök életről. Ha ezt nem értjük, ha nem ezért vagyunk itt, üres az úgynevezett egyházi életünk. Ha mindegy hogy miben hiszünk, csak mégis kell valami, amiben hihet az ember, akkor ott vagyunk mint Akházia: betegségekor isteni választ vár, mindegy hogy honnan, csak isteni jel legyen. Erre jajdul fel Illés próféta: Hát nincsen Isten Izráelben? Mi hát a megoldás? Illést maga az Úr vezeti és tanítja meg, hogy mire kell figyelnie ebben a helyzetben. Először is Isten csodálatos módon kijelenti magát Illésnek. Hasonlít ez ahhoz, ahogy annak idején Mózesnek megjelent. Külső jelek kísérik, de végül halk hangon szól az Úr Illéshez. Isten parancsokat, feladatot ad Illésnek. Illésnek azt kell megtanulnia, hogy újra az Úrra figyeljen. Ne a lehangoló körülményekre, ne az ellenség erejére, ne a maga erőtlenségére, hanem az Úr halk, de mégis erőt adó hangjára. így szólt az Úr Jézus a tanítványokhoz is, amikor nagy veszélyben voltak: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! (Mt 14,27) Jézus magát a Jó Pásztornak nevezi, azzal, hogy a juhok ismerik az ő hangját. Olyan szívesen énekeljük: Az Úr énnékem őriző pásztorom.... Semmi mást nem kell tenni, mint meghallani és komolyan venni az Ö halk, de egyértelmű hangját. Másodszor Isten csodálatos ígéretet ad: nem mindenki hódolt be a Baálnak, hanem Isten meghagyott Izráelben hétezer embert. Minden térdet, amely meg nem hajolt a Baálnak és minden ajkat, amely meg nem csókolta azt(lKir 19,18). Ha mi sokszor nagyon sötéten is látjuk Isten ügyét, Isten népének helyzetét, Ö maga gondoskodik arról, hogy az anyaszentegyház létezzen és fennmaradjon. Az O választottait megőrzi és megtartja, ahogy a H.K. 64. kérdésére adott válasz ezt olyan szépen megfogalmazza. Az én feladatom nem az, hogy azt számolgassam, ki nem tartozik bele, hanem tudjak örülni annak a drága hitnek, hogy én annak élő tagja vagyok és az is maradok (H.K. 64.) Tudjak örülni minden meg- térőnek, tudjak imádkozni mindazokért, akiket Isten rám bizott. Hiszen az O terve és akarata az, hogy majd egykor „a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére.
