Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 1. szám - Horváth Barna: Pályánk emlékezete
zítja pályakeresését, akkor inkább megy orvosnak, mérnöknek, vagy tanárnak az 50-es években. A papság a múltra nézve még eltűrt pálya, de a jövőt tekintve olyan, mintha egyből nyugállományba menne valaki: beutalót kap ahhoz, hogy egész életében másodosztályú állampolgár legyen. így gondolkozik a világ szerint. De ha megtapasztalja az Isten kényszerítő kegyelmét és azt a vezérlést, amivel O lelkűnkben is elrendezi a dolgokat, akkor eltűnik a bizonytalanság és a világgal szemben is jó állóképességre tesz szert. Amikor Kazinczy^ csaknem 6 évig tartó fogságra vitték, Gödöllő tájékán megkérdezte valaki: „ Hová megy az úr? O pedig azt válaszolta: „Nem megyek, hanem menettetem. Ez lehetne mottója vonakodó emberi természetünk átalakulásának. Nyíltan és őszintén lehet beszélni erről és kell is, ha van ilyen élményünk. Nekem volt ilyen élményem: pályára terelő és azon megtartó élmény. De ez már a második szakaszba tartozik, oda, ahol papból lelkipásztorrá válik az ember. Amíg csak papságról van szó, nagyon általánosságban mozgunk. Az egyháztól elidegenedett emberek szokták papnak nevezni azt a személyt, akit felelőssé lehet tenni a világrend fogyatékosságaiért. Tekintet nélkül a felekezeti különbségre, a pap dolga, hogy mindent rendbe tegyen a lelkek táján, és mindig készen álljon a közvetítésre a látható és a láthatatlan világ között. A közbenjárás elvén működik ez az intézmény ott is, hol valaki nagyon távol van az isteni dolgoktól. Ellentétben a katolikusokkal, a református felfogás szerint csak egyetlen közbenjáró van Isten és ember között, az emberré lett Jézus Krisztus. Ezért mi nem papról beszélünk, hanem lelkipásztorról. Ahol ezt a különbséget nem tartják számon és engedik elszakadni a mindennapi élet valóságát a kultusztól, az élet istentiszteletét a templomi liturgiától, ott külön világként él, vagy vegetál a vallás. A társadalom pedig egyre távolabb sodródik a totális szekularizáció örvényei felé, az etikai nihilizmus felé. A vallás, mint magánügy hobbyvá válik, elveszti eredeti szerepét és a nagy tömegek pásztorolása helyett a fennálló rendszerek igazolójává válik. A teológiai tanulmányok során, rövid úton nyilvánvalóvá vált, hogy az ún. békepapság felé menetelünk Debrecenben. A szolgáló egyház teológiai eszméje fél igazság felismerésén alapult: igaz volt benne az, hogy az egyháznak Krisztus nevében szolgálnia kell. Szolgálni, de nem kiszolgálni! Az ifjúság kritikus alapállásától egyébként is idegen a szervilizmus. Annyira idegen, hogy utálatos is. Lehet, hogy Debrecen és Patak különbözősége is elég lett volna az elégedetlenséghez. Ady Debrecent „ a maradandóság városának nevezte, míg Petőfi Patakot a „ szabadság oroszlánbarlangjának . Nagyon friss volt még a pataki Teológia megszüntetése utáni diákvisszatérés engedetlensége és a főkolomposok kicsapása. Érezhető volt, hogy a rPáfyánA emféJtezeie 117
