Sárospataki Füzetek 1. (1997)

1997 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Herzi Tivadar (1860-1904)

HERZL TIVADAR (1660-1904)

egyenlőség helyett elnyomást, szeretet és testvériség helyett csak gyűlöletet látott, ami nem csupán egyetlen személy ellen irányult, akinek ártatlansága az értelem fóruma előtt egészen világos volt. Nem, ez a gyűlölet, amit felelőtlen elemek szítottak, egy egész nép ellen irányult. Pontosan úgy, ahogyan később Hitler alatt láthattuk. Amikor Herzl az üvöltő csőcseléket hallotta, mély szomorúság járta át. Félelmetesen világossá vált előtte: Ha Franciaországban lehetséges volt ilyesmi, akkor mi történhet más országokban a zsidókkal? E pillanatban fogant meg benne egy zsidó állam megalapításának a terve, amit az európai hatalmak segítségével kell megvalósítani. Gigantikus terv. Ezért tűnt kezdetben a legtöbb - úgynevezett - »józan« ember számára utópiának, s vagy kinevették, vagy elítélték. Feladata páratlan volt: államférfi volt állam, kormány, ország, politikailag megszervezett nép nélkül. Ő maga a „politika kőkorszakának” nevezte ezt az állapotot, „amikor az embernek először szerszámot kell kovácsolni, mielőtt munkához foghatna.” Ám tévedés lenne azt gondolni, hogy Herzl alapjában véve gátlástalan álmodozó volt. A zsidó állam gondolata több volt egy költő álmánál: egy nagy férfi látomása volt a jövőről, és ezért lett tetté. Herzl tudatában volt a rendkívüli nehézségeknek, amiket majd le kell győznie. „Az álmoknak reális alapjuknak kell lenni” - írja.

Ez a munka hősi vállalkozás volt.. Az eszme megszületett, de még nem volt az, amivé lennie kellett és amivé valóban lett. Herzl abból indult ki, hogy a zsidóságnak mielőbb otthonra, menedékre van szüksége. Ez az otthon bárhol lehet. „Az ígéret földje ott van, ahová visszük - írja naplójában -, mert mindenki magában hordozza az ígéret földjének egy darabját: a fejében, a szívében, a kezében, a tapasztalataiban.” A nélkülözhetetlen menedék helyeként több ország is szóba került. így Uganda, Marokkó, Argentína, valamint Ausztrália és Ciprus szigete. Gondolt Palesztinára is, de eleinte csak úgy, mint ami egy a lehetőségek sorában. Gondosan mérlegeli, hogy mi szól Palesztina mellett és mi szól ellene. Mellette szól, hogy Palesztina a zsidó nép feledhetetlen hazája, s már maga a név vonzó program lenne a zsidóságnak. Az ellene szóló érvek azonban lebillentik a mérleg serpenyőjét: a legtöbb zsidó már nem keleti, hanem más égtájhoz szokott. Palesztinában szűk tere lepne , a letelepedésnek; Európa túl közel van, a kezdeti időben pedig távol kellene maradni Európától, fejlődésétől, háborúitól, szociális kérdéseinek szövevényé53