Sárospataki Füzetek 1. (1997)
1997 / 2. szám - Dr. Benke György: Keresztyénség és európaiság
KERESZTYÉNSÉG ÉS EURÓPAISÁG István király után fellépő trónviszályok és családi háborúk mögött e két nagyhatalom állt. Géza került ki győztesen a családi viszályból, és elfogadta a Bizáncból kapott koronát. I. László jó diplomáciai készséggel és érzékkel megerősítette a magyar királyság függetlenségét úgy, hogy Kelettel is, Nyugattal is jó kapcsolatokat igyekezett tartani. István, Imre és Gellért szentté avatásával megerősítette a nyugati keresztyénséggel a jó kapcsolatot. Lánya pedig, Piroska bizánci császárné lett Iréné néven. Ennek a névnek a felvétele a két állam békéjét jelképezte, és mindkét fél kölcsönösen ezt munkálta. Megerősödött a magyar állam. Független tudott maradni, és a nyugati és keleti szomszédok egyaránt tisztelni kezdték az idegen népet, a korábbi ellenséget. Egy bizánci történetíró így írt a magyarokról: "Jó lovú, jó fegyverzetű, vakmerősége leküzdhetetlen, merészsége verhetetlen, harcban ellenállhatatlan, független, szabad, emelt fővel járó, szabadságszerető, a maga ura". A keresztyén kultúrát kezdetben itáliai, német és cseh szerzetesek terjesztették, de a franciáknak is eleven lett a kapcsolata Magyarországgal. Európa anyagi és szellemi javai utat találtak Magyarországra, mégpedig olyan áradó rohammal, hogy rövid idő alatt szinte teljesen eltemették a pogánykori kulturális örökséget. A túlnépesedett nyugati országokból jöttek a telepes rajok. Hozták magukkal a nehéz ekét, az új földművelési rendszert, a szőlőművelést. Francia és itáliai kereskedők a nyugati luxusipar termékeivel ismertették meg a magyarokat: flandriai posztóval, francia zománcos bronzokkal, német fegyverekkel, itáliai selymekkel, és vitték ezekért cserébe a hazai bányák nemesfémjeit, a viaszt, az állatbőröket. A nyugati keresztyénséghez csatlakozott Magyarország , az eddiginél biztonságosabb utat adott a Szentföldre zarándoklóknak, majd a keresztes hadaknak is. Egy 1031-ben újonnan átdolgozott régi "útikalauz" (Itinerarium Erudigalense) ezzel a mondattal kezdődik: "Minden Jeruzsálembe menő ismeri az utat saját lakóhelyétől Magyarországig". A 12. század folyamán már az oxfordi és párizsi egyetemeket látogatták a magas egyházi tisztségekre kiszemelt előkelő családok fiai. Egész Európában tisztelt és megbecsült volt a magyar királyság és királyi ház. Az Árpád-
