Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1939

6 kipreparálta. így kerüld napvilágra a Gombos, Páncél és Szt. Vince is. A Radvány- és a Hotyka-patakok a Mandulás és Gombos — Páncél között festői szép völgyecskében folydogálnak. Ez a völgy nem erózióval keletkezett, de a víz valamit mégis dolgozott rajta, mert az előhegyeknek a patakok felőli oldala meredekebb, az ellenkező lankásabb. A Mandulás mai növénytakarója nem eredeti, másodlagos. Valószínű, hogy kocsánytalan tölgyeserdők és a molyhos tölgyek cserjései boríthatták, de az ember ezeket a településekhez közel eső erdőket korán letarolta. Tudjuk, hogy a Manduláson és a Gomboson már a XVI. sz.-ban a várhoz tartozó szépen gondozott kertek, gyümölcsösök és szőlők voltak. Az erdők eltűnte után a podszolos erdő talaj a gyeptakaró alatt átalakult sötétbarna színű humuszos mezőségi talajjá. Ez az andezit máladékából keletkezett képlékeny, erősen kötött agyagtalaj nehezen művelhető, mert ha megázik, nagyon tapad, ha megszárad, akkor kőkemény, még a kapa sem fogja. A talajréteg vastagsága a lejtő jellegétől függően változó : így a hegy lábánál a lejtő homorú részén felhalmozódó törmeléken a vastagabb talajréteget kívánó szántóföldeket, a lejtő homorú és domború részének határán, hol a lehordás miatt a talajréteg állandóan pusztul és ahova a nap sugarai legerősebben tűznek, a vékonyabb talajréteggel is beérő fényigényes szőlőket, végül a hegy tetején, tehát a domború lejtő pusztulásnak legjobban kitett részén, hol az erősen törmelékes talaj elvékonyodik és a sziklás anyakőzet is felszínre bukkan, füves cserjés legelő parlagokat találunk. Nézzük meg közelebbről ezt a szántóföldek, gyümölcsösök, szőlők övéből kiemelkedő füves parlagot. Aki először járt itt, bizonyosan a tető hatalmas sziklatuskóit fogja megcsodálni, miket az idő vas foga, a természet romboló erői faragtak ki a hegy andezit testéből. Megfigyelhetjük a láva gömbhéjas és lemezes elválását. Utóbbi esetben az élre állított lemezek éles tarajokban pusztulnak le, és a sziklanövényzet számára adnak kiválló letelepedő helyet. Ha tavasz végén vagy nyár elején sétálunk ki a vadvirágok tarka színpompája és illata ejt majd ámulatba. Korunk növényföldrajzi tudománya napjainkat eltöltő kollektív és szociális szellem hatására, a növényeket is úgy vizsgálja, mint társadalmakat alkotó lényeket. A Mandulás tetejét borító növénytakaró pl. a következő egységekből, növényszövetkezetekből áll: 1. andezit sziklák vegetációja, 2. a barázdált-, és a Valliszi csenkesz andezit sztyeplejtője, 3. csepleszmeggy és vadrózsák cserjése, 4. kökény és galagonya legelőcserjése. Az első három a növényszövetkezeteknek hódító útjának egy-egy stádiumát jelenti a csupasz sziklától a beerdősödésig. Az utóbbi a kiirtott erdők helyén a legeltetés folytán kialakult jellegzetes, kultúra teremtette pusztai cserjés. Ez a négy növényszövetkezet csaknem másfélszáz virágos növényfajból épül fel. A növénytakaró ébredése a hosszú téli pihenőből koratavaszi fajokkal kezdődik. A napsütésnek jobban kitett vékony talajréteg