Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1939

7 hamar felmelegedik. Márciusközepe után a Mandulás nyugati lejtőjén a még fakó füvek és elszáradt kórók között sallangos gyapjas virágburkából kiemeli bájosan bókoló sötétlila harangjait a délikökörcsin (Pulsatilla australis). Vele egyidőben virít a nagyobb virágú és nem bókoló világos ibolya színű leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). Közelükben találkozunk olyan példányokkal, melyek egyik előbbi fajhoz sem hasonlítanak, de mindkettőnek a tulajdonságait egyesítik magukban. Ezek tehát a déli-, és leánykökörcsin kereszteződéséből származott keverék fajok, hibridek (P. australis P. grandis = P. Hargitaiana) Ennek az új hibridnek eddig ismert egyedüli termőhelye az egész Sátorhegységben a Mandulás! A kökörcsinekkel egyidőben köszönti a tavaszt a sárga virágú kis tyúktaréj (Gagea pusilla), a borzas ikravirág (Arabis hirsuta), nem sokkal később a kék ibolya (Viola cyanea), a nedves keleti lejtőn a salátaboglárka (Ranunculus ficaria), a száraz sziklás helyeken nemsokára megjelennek a homoki pimpó (Potentilla arenaria) sárga foltjai. Míg a sztyep füvei alszanak és míg enyhe tavaszi napok járnak, sietnek rövid életükkel a tavaszi egyévesek. Ilyenek az apró fehér virágú, szőrös levelű törpe madárhur (Cerastium pumilurn), az olocsán (Holosteum umbellatum), a tavaszi daravirág (Draba vema), a közönséges ternye (Alyssum alyssoides). a háromujjú kőtörőfű (Saxifraga tridactylites), a pici bükköny (Vicia lathyroid.es) cingár gombafű (Androsace elongata), az apró nefelejts (Myosotis micrantha), a borzas nefelejts (M. collina), a tavaszi veronika (Veronica verna), Dillenius veronikája (V. Dillenii), a korai sás (Carex praecox), később a kakuk homokhúr (Arenaria serpyllifolia), az egynyári szikárka (Scleranthus annuus) stb. Jó szem és kitartó türelem kell, hogy felfedezzük őket, pedig nagy tömegekben virítanak különösen a sziklák felé elvékonyodó talajon. Ezek virágos növényzet előőrsei, hol nagy számmal jelennek meg, mindig kedvezőtlen, a zárt növénytakaró által még meg nem hódított életkörülményeket jeleznek. Finom mívű, apró virágaikban sokszor csak nagyítóval tudunk gyönyörködni. Mire a perzselő, forró nyár beköszönt, eltűnnek nyomtalanul: párhónapos rövid életük alatt virítanak, termést érlelnek, majd elszórják apró magvacskáikat és várják a következő tavaszt. Ámulattal kell megállnunk a növénytársadalom nagyszerű szervezettsége előtt: az élettér meghódítása éppenolyan elvek alapján megy végbe itt is, mint az ember világában. Ezek az egyéves előőrsök a zuzmók és mohák nyomába szegődve éppen olyan kíméletlen és szívós harccal küzdenek egy parányi sziklarepedésben összegyűlt gyűszűnyi földért, mint a katonák az ellenség előretolt állásaiért. Ahogyan a hősi halált halt felderítő katona nem menetelhet a győzők között, úgy az egyéves növény sem szokta megérni a virágos gyeptakaró későbbi győzedelmét! Azt is megfigyelhetjük, hogy az egyes növényfajok virítási ideje nem minden évben esik a naptár ugyanazon napjára. Pld. a leánykökörcsin és a délikökörcsin 1938-ban március 20-án virí-