Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1939

10 földitömjén (Pimpinella saxifragá), a szürke gurgolya (Seseli dévényensé), a szarvas kocsord (Peucedanum cervariá), a mezei iringó (Eryngium campestre) — a sztyep jellemző ördögszekere, mit a szelek kitépnek és messzi gurítanak —, a szürke müge (Asperula glauca) és az ebfojtó müge (A. cynancMcá). Soha nem tudunk eltelni, soha meg nem únjuk ennyi, színfoltnak utánozhatatlan elrendeződését, nemcsak a szinek, de az illatok is kellemes arányban keverednek. Nincs itt semmi a virágos kertek mesterkélt, geometriai formáiból, mégis szép, mégis üdítő minden. Nem véletlen, hogy népünk faragó, festő, hímző művészkedésében éled újra a táj, a sztyep nyári színpompája, hiszen a nép — értem alatta a falvak népét — áll legközelebb a magyar tájak virágdíszéhez. A nyár második felében, az esőtlen forróságban ez a sok virág szinte nyomtalanul eltűnik, elhervad. A füvek is elvesztik üde zöld színüket, megfakulnak, megsárgulnak. Csak a bunkós hagymák (Allium sphaerocephalum) bíborpiros fejeit lengeti a tikkasztó szellő. Bekövetkezik a sztyepréteket jellemző nyári pihenési időszak. így van ez az euráziai füves pusztákon mindenütt. Az enyhülést hozó ősz új színeket fest a Mandulásra. Eljön az ürmök ideje: fehér üröm (Artemisia absinthium), bárány üröm (A pontica) és a mezei üröm (A. campestris) most virít. Őszi növények közé számítjuk a sik.árfűt (Andropogon ischaemum), a mezei dercefüvet (Gypsopliűa muralis) és a betyárkorót (Erygeron canadense). Az ősz legszebb virága itt az aranyfürt (Aster linosyris), minek aranysárga fészkei éppenúgy megszépítik az ürömszagú dombot, mint a galagonya, vadrózsák és kecskerágó (Evonymus europaeus) cserjék vöröslő termése. Azután kibontja az ősz meleg színekből szőtt ruháját. A Mandulás cserjéi megsárgulnak, megbarnulnak és megpirosodnak. Ez mintha jel lett volna: a közeli dombokon és a távoli hegyoldalakon vörös és sárga színek gyúlnak ki. A nyírek és juharok aranysárgába öltöznek, a bükk vörös kendőt terít dús lombkoronájára. Csak a tölgyek maradiak és rosszalóan nézik ezt a könnyed őszi divatbemutatót, mérgükben haragvózöld lombjuk, mintha megsötétedne. Azután őket is megejti az ősz varázsa. A szelíd őszi nap hosszú fénykévékben ontja bágyadt aranyát. A hegyek szótlanokká lesznek, a csendes völgyekben már lila ködök ólálkodnak. Egy rózsabokor felett lassan elúszik az ezüstös „ökörnyál". A levegőt a friss avar erjedt illata tölti be és egy levél a szellő lágy karján haláltáncát lejtve, halkan, lábujjhegyen földet ér. Az idő álomba ringat, az ősz halálos szépsége megejt: a tavasz első virágainak ugrálunk örömünkben, a nyár virágponpájában telhetetlenek és tékozlók vagyunk, az ősz, a halk szavú, meleg színű ősz gondolkozni tanít. Érdemes közelebbről megismerkedni a Mandulás természetes szikla kertjével. A sziklák máló felszínén a növényvilág pionírjai a zuzmók és mohák harcolnak minden talpalatnyi földért, mindé-