Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1894

I. AZ INTÉZET KELETKEZÉSE. 1. Előzmények. A tanítóképzés története hazánkban alig idősebb száz évesnél. A múlt századnak majdnem végéig külön tanítóképzésről sem a katholikus Bem a protestáns egyház nem tudott semmit; a papi pályára készülő ifjakból kerültek ki a tanítók is, egyházi személyek látták el a tanítói hivatalokat úgy a magasabb, mint az elemi iskolákban. Az 1777-ben kiadott Ratio Kducationis vezeté be nálunk hivatalosan a népiskolát (schola vernacula) valamint a szakszerű tanítóképzést is. A Ratio 48. §-a ugyanis elrendeli, hogy minden tankerületben egy első rangú népiskola (schola vernacula primaria seu normális) állittassék, „melyben nem csak a gyermekek nyerjenek bővebb és alaposabb kiképzést, mint a többi népiskolában, hanem a leendő tanítók is itt gyakoroltatván, csak akkor bocsáttassanak tanítói hivatalra, ha alkalmas voltukat szigorú vizsgálattal igazolták." A normális iskola 3—4 osztályú városi iskola volt ugyanannyi tanítóval; a tanítójelöltek 3—4 hónapig látogatták ebben a tanítasokat, ez idő alatt ellesték a tanítás mesterségét. A Ratio 49—51 §-a szerint azonfelül zenére, szépírásra és rajzra külön taníttattak, sőt az igazgatótól a tanítás mesterségébe s a népiskolai ügyvitelbe is bevezetést nyertek. A tanítóképzés tehát mintegy függeléke volt a példányiskolának; körülbelől hasonló ahhoz, amit ma a 111. és IV. éves növendékeinknek a gyakorlóiskolában való látogatása és próbatanítása ezímén ismerünk. Azonban mégis haladás volt ez az előbbi állapothoz képest. Mert azelőtt az lett tanító az itt-ott fenálló népiskolákban, aki akart, vagy aki egyéb lenni nem tudott; ettől kezdve külön előképzés alapján tett vizsgálat útján jutott — legalább a tanítók egy része — hivatalába. A történeti fejlődés okozta, hogy a Ratio főként a kath. tanítóképzés szabályozója lőn, s ez alapon nyugodott az egész 1845-ig, midőn a kormány az országgyűlés sürgetésére a tanulmányi alap terhére öt róm. kath. képezdét állított fel némi önálló szervezettel, egy-két évi tanfolyammal, egy u. n. képzötanárral, ki az intézetnek rendesen igazgatója volt s a tanítójelölteket főképen a nevelés- és oktatástanban tanította. A képző-