Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1894

0 tanár azonban rendszerint a kapcsolatos főelemi iskola igazgatója is volt, s a többi tanerők, mint óraadók a főelemi iskola tanítóiból teltek ki. Ez intézetek tebát, ha nem is berendezésűkre nézve, de tanítási rendszerök és czéljoknál fogva tanítóképző szakiskolákúl tekinthetők ; csak tanítói (meg kántori) hivatalra készíték elő növendékeiket. Néhol eljártak a jelöltek a főelemi iskolai tanitások látogatására ; próbatanításokat is tartottak, de csak a saját osztályukban; a gyakorló iskolában végzendő tanítási gyakorlat még ismeretlen volt. Az általános műveltségre tartozó ismereteket sem tanították, vagy csak igen szűk körben, mint „a főelemi iskolában tanított ismeretek ismétlését" vagy „a tankönyvek tartalma s azok kezelési módja" czím alatt a módszertan kiegészítőjét tekinték. A kik az első évfolyamot elvégezték, alelemi iskolákra, a II évfolyamot végzettek pedig főelemi iskolákra képesítő bizonyítványt nyertek. Az Organisations-Entwurf nem sok változtatást tett a tanítóképző intézetek szervezetén. Azonban a bécsi kormány megkísérlé 1856 ban (a gimnáziumokkal együtt) a tanulmányi alapból fentartott kath. tanítóképzőknek német lábra állítását s azokat, melyek e czélra alkalmasoknak nem mutatkoztak, beszüntette. Ezek pótlására hazafias főpapok állítottak új tanítóképezdéket. Ily állapotban találta a kath. tanítóképezdéket az 1868 XXXVIII. t.-cz. A protestáns tanítóképzés a Ratio Educationistól függetlenül fejlődött. Külön tanítóképző iskolájok e szásad első felében nem volt. Azonban a főiskolákban levő akadémiai tanfolyamokban (melyek alsó két osztálya a mai gimnázium VII. VIII. osztályának felelt meg) a múlt század végélől kezdve tanították a nevelés tudományt ; a hallgatók (deákok) bevégezvén az I—II. évfolyamot a (neveléstudományt és bölcsészetet felölelő osztályokat) hároméves tanitóságokra mentek; sokan aztán élethosszig a tanítói pályán maradtak, mások folytatták félbeszakított akadémiai tanulmányaikat s azok bevégzése után papi vagy jogi pályára léptek. Voltak olyanok is, kik nena az akadémiából, hanem a gimnáziumból mentek ki segéd tanítóságokra (práceptoria); ezeknek az egyházmegyén vizsgát kelle állaniok. Ilyen volt a prot. tanítóképzés e század első felében; tisztán elméleti képzés, megfelelő gyakorlat nélkül. Századunk első felében a tanítóképzés javítására, külön tanítóképző intézetek felállítására irányuló felszólalások (Páy, Szőnyi, Hegedűs) egyelőre eredmény nélkül hangzottak el. Midőn azonban az Organisations-Entwurf az akadémia két alsó osztályát (tehát a prot, főiskoláknak épp azon két évfolyamát, melyekben a tanulók addig padagogiai képzettségüket szerezték) a gimnáziumhoz kapcsolá (mint ennek VII. VIII. osztályát) a protestánsoknak is rendezniök kellett a tanítóképzést. És e tekintet ben nevezetes kölönbség mutatkozik a két prot. felekezet által követett irány között. Az ág. evangélikusok tovább is fentartották a tanítóképzésnek az előbbi osztályokkal való kapcsolatát (az erdélyrészi ág. ev. képezdék ma is a felgimnáziumnak képezik mellékosztályait.)