Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1875

32 Az út réteken, vetések közt s a Sziava-patakon át gyorsan fogyott — s valóban sajnálnunk kellett rövid voltát. A gyártelepen, az igazgató távol lévén, helyettese úgy intézkedett, hogy elsőben is a kőszéntelepeket tekintvén meg, azután vennők szemügyre a gyár szervezetét. 10 óra tájt, keskeny pályán hegyi gőzmozdony által vont, két személykocsival toldott vonatunk tüsszögve indult gyönyörű völgyön, számtalan és gyors kanyarulatokkal be, a hegyek közé ; mig végre félórai út után, az „altárna" előtt sokszorosan viszhangzó éles fütyje lekelésünkre adott jelt. Német ajkú vezetőnk által lámpákkal elláttatván , beléptünk ezen korábban müvelés alatt állott, jelenben már csak átnézetül szolgált 1200 ölnyi hosszúságú alagútba. A német nyelven kapott magyarázatokat e sorok irója tolmácsolta a növendékeknek pontról-pontra, menés közben, kiknek érdeklődése csaknem minden szónál újabb és újabb tápot nyert. Kijutván innen 1300 ölnyi távolban az aknázás alatt levő kőszénbányákhoz jutottunk. Innen fedezi a vasmű tüzelő szükségletét, mely jelenben 30—40 ezer mázsára olvadt le s hovatovább alászáll. Miután a réteg fekvését, kagylómészkövületekben gazdag, puhábbkeményebb homokágyát és takaróját, a fejtés, törés munkálatát több ponton, az átrostáló gépszerkezetet, az idevezető önvonatú siklóval s a készlet kiszállítását megtekintettük, egy más ágon, nom messze a bemenet nyílásához visszakerülve, másfélórai bentmulatás után az alaktalan sötétségből ismét a szép, szabad természetbe jutottunk. Ekkor már kettőre járt az idő. A vonat csak 6 órakor jött ide s ekkor indúlhattunk azon vissza. Nem hozván magunkkal semmit, a nagy meleg és fáradtság igen éhessé tett. A közel levő varbói ref. tanítóhoz küldtünk be s ez,mentett ki bennünket — maga is kijővén közibünk — lehangolt állapotunkból. Vezetőnk félreértette a vasműnél nyert intézkedési parancsot. 7 óra tájban azonban már a vasgyárat vizsgálgattuk. Az igazgató helyettese adta a magyarázatokat. Az egész gyár imposáns. Sajnos, hogy termelése aláhanyatlott s rövid idő alatt csaknem meg kell szűnnie, mivel az ujabb találmányú Bessemer acél-sínek az itten produkálható vassíneket a kereslet teréről naponként erősebben szorítják vissza. Megdöbbentően érezteti magát e kolossális gyárban a hanyatlás szelleme, a vontatott, élénktelen, aránytalan munkán. Ezen gyár miatt kellett elpusztulniok a föntebb érintett hámoroknak. Minden erő ide koncentráltatott. Kis iparról óriási gyáriparra akart a nemzet átlépni egyszerre. De hogy az ugrás minden téren megboszulja /