Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1875

33 magát, itt is egy igen szomorú példa. A gyár folytonosan deficittel dolgozik s mint tudva van, a kormány árúba bocsátotta. Féltiz órakor kiéhezve, kifáradva visszavergődtünk újfent DiósGyőrbe. A délutáni 1 órára megrendelt ebédet éjjeli 11 óra tájban költötték el növendékeink, fölösleges mondani, hogy igen jóizün. Ez is katonadolog! Június 3-án visszatértünk Miskolcra s délután kirándultunk az ido ötnegyed óra távolságnyira fekvő görömbölyi Tapolcára. Gyönyörű fekvésű fördő ez; Miskolc mulatóhelye, a munkácsi görög hatholikus püspökség birtoka. Rendkívül dús szénsavas-mészéiegyes hőviz. Innen, ebből gyül és táplálkozik az Auonymusnál is már föllolhető (Heujou) Hejö, hires patakocska, mely soha be nem fagy. Növendékeink itt megförödvén, a fördő ifjú, értelmes bérlője Nádpataki László vezetése s őszintén érdeklődő beszélgetése mellett bejárták a fördőnek jó terű környékét. Most megtekintettük a XlII-ik századbeli kolostor helyét s csekély romjait; az itt roppant mennyiségben lelhető barbárkori cserépedény darabok s mindenféle kövületekből jól megrakodva, s a nagy állandó mészégető működését pár őranegyedig tanúlmányozva, jó kerülő úton visszatértünk ismét a fürdőhöz s innen este 8 óra tájban Miskolcra, hol meghálván : másnap június 4-én, pünköst első napján, reggel Patakra visszaindultunk s ide délre meg is érkeztünk. Ezen kirándulásunk minden tekintetben sikerültnek mondható. Egy ponton találtunk sokfélét s igy növendékeink szerzett elméleti ismereteiket több irányban összemérhették a gyakorlati élet alkalmazásaival— s ez a fődolog. Nem tértek haza üresen. Megrakodva jöttek elő ásvány-, növény-, kövület- és müipari produktum példányokkal. Látták hazánk Tempéjét s elragadtatással emlékeznek vissza az ötnapos kirándulás bajt, fáradtságot felejtető gyönyöreire, tauúlságaira. Mélyen érzett hálát visznek ezen, intézetünkből immár életpályájukra távozott növendékek szivökben, soha ki nem halót, a hazai magas minisztérium iránt, mely lehetségessé tette, hogy három éves tanpályájuk végén, már az életben nyert becses tapasztalatok-, legdrágább útravalóval hagyhatták el intézetünket. A tokaj-hegyaljai ref. tanitói kör elnökségének s a tokaji ref. egyház elöljáróinak szives meghivására Nemes Lajos tanár és Kapitány János gyakorlóiskola-tanitó vezérlete alatt az intézet Ill-ad éves növendékei június 14-én meglátogatták a Tokajban tartott értekezletet, melyen többek között intézetünknek egyik (múlt évben végzett) növendéke tartott sikerült tanitást. 2