Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1875

31 külön-külön álláspontból, lerajzolásához, én pedig méretvevéséhez fogtam. Körülete, közvetlen a föld szinénél 7' 2" a föld szine fölötti 121 méter magasságban pedig 5' 2" 3"'. Sajnálom, hogy magasságát meg nem mérhettem. De nem hiszem, hogy csalódjam, ha azt 15—16 meterre teszem. A fa csupa élet; buja, sötétzöld, nagy levelekkel. Jelenben nincs rajta termés ; de pár év előtt 24 kilo mogyorót gyűjtöttek össze róla. Gyümölcse nagy, tömött, izes. Hogy került e fa ide, mikor, honnan s ki hozta ? homály födi. Annyi áll, hogy nincs oly öreg ember a városban, ki ezen fára s épen ilyen nagyságában, ne emlékeznék gyermekkorából. Mondják széltében, hogy II. Lajos neje, Mária királyné ültette s igy a fa most 300 éven jóval fölül volna. Ez azonban nem lehet igaz, mit onnan következtetek, hogy évenkénti hajtásai igen hosszak lévén, s föltételezvén a folytonos egyenlő növekedést: nem szükségelhetett távolról sem ennyi időt mai — bár bámulatos nagy — kifejlettségének elérésére. Különös, hogy bátor folytonosan próbálnak e fából, minden lehető módon, szaporitványt előállítani; de az még idáig nem sikerült. Fényképe ott volt a legközelebbi, bécsi világkiállításon is. Másnap, június 1-én már korán reggel talpon voltak növendékeink. Ezen nap a Diós-Győrhöz jó három mértföldnyire fekvő gyertyánvölgyi üveghuta megtekintésére vala kijelölve. 6 órakor indúlt meg a csapat, jó kedvben, gyalog s 9 óra után 20 perccel megérkezett, szakadatlan menetben, erősen kifáradva. Ez a kitartás próbája volt s a növendékek életképessége mellett bizonyít. Az út leírhatatlan szépségű helyeken vezetett. Meredező sziklaszirtek, csevegő patakok, elnémult, romba düledő hámorok, a hires tengerszem, fenyves, tölgyés bükkerdők, szóval: ezer meg ezer tárgy vetélkedett egymással, hogy bámulatunkat és csodálatunkat lebilincselje. Három óra tájt kezdtük meg a gyár áttekintését s a kvarcégetéstől kezdve fokozatosan a gyártás minden fázisait tüzetesen magyarázta és mutogatta — a bérlő-igazgató távolléte miatt — egy értelmes, szives gyári irnok. Növendékeink mindent figyelemmel hallgattak s jegyeztek. Öt órakor útnak indúltunk visszafelé. Rövid tartamú, hirtelen jött eső szolgált frisitőül a tikkasztó, egész napi meleg után. Több, apró vesződség után, végre erősen megviselve, 9 óra tájt visszaérkeztünk újra Diós-Győrbe. Ez valóban fáradtságos nap volt. Junius 2-áu, reggeli 8 órakor már visszatért, ruganyos kedélylyel indultunk ismét a diós-győri nagy vasmüvet s a kőszéntelepeket megtekinteni, tanulmányozni. A vasmű ide 45 percnyi távolságban vau.