Református tanítóképző intézet, Sárospatak, 1875

30 Május hó 30-án az esteli vonattal indult el az espeditio s 10 óra tájt Miskolcra ért, hol a „Korona-vendéglő"ben vett szállást, a becsületes Szombathy Samunál, ki irányunkban sok előzékenységet tanusitott. Az expeditio állott a harmadéves növendékek egész osztályából, kik összesen tizen voltak s mi belőlünk kettőnkből. Épen egy tucat. Két szobában a növendékek s egyben mi, ketten, telepedtünk meg. Másnap, május hó 31-én növendékeink már korán reggel bejárták a gyönyörű kilátást nyújtó „Avas"-hegyet, temetőt, templomokat, a város nevezetesebb pontjait. Majd 8 órakor a községi, polgári fi- és leánytanodát s a helv. hitv. tiszáninneni egyházkerület fő-leánynöveldéjét látogattuk meg. Amott földrajzi és magyar nyelvtani tanítást a fi- s növénytani tanítást a leányosztályban ; emitt, a fő-leánynöveldében, szám- és magyar nyelvtani tanítást hallottak növendékeink. Az érdeklődés több irányba is kiterjedt náluk ; de nem terjedt ám ki az idő, — tervünket kellett követnünk: indulnunk Diós-Győrbe. Egy órai út után, omnibuszon, Diós-Győrön át, a vele közvetlen összeköttetésben levő diós-győri Tapolca, csekély mértékben gondozott, kincstári fürdőben nyertünk, más vendéglő híjában, szállást. Fölséges keretben — megviselt régi kép — ez a vidék és város arca. Délután 2 órakor az ide csak fél órányira levő papirmalmot látogattuk meg ; hol az igazgató kitűnő szivességü neje, növendékeinket gyermekeiként tekintvén, mindnyájunkat nyájas vendégszeretettel fogadott s intézkedett, hogy a papírkészítésnek fokozatos műtéteit, növendékeink áttekinthessék, tanulmányozhassák. Három órányi múlatás után, teljes megelégedéssel, visszatértünk újra Diós-Győrbe. Ezen napra volt még kitűzve a romjaiban is nagyszerű és méltóságteljes diós-győri váromladéknak megszemlélése s ha lehetséges lett vala történelmi múltjának a helyszínén részletes felolvasása, a mit azonban, estefelé járván az idő, nem ejthettünk meg, s növendékeinknek áttekintő vázlatos elbeszéléseinkkel kellett beérniök. Nyolcra járt az idő, midőn az e vidék egyik nevezetességét tevő, természetrajzi unikum, a híres mogyorófa megtekintéséhez érhettünk. A ritka miveltségű Kazay-család úrilaka udvarának mindjárt a bemenet felőli jobb oldalán áll ez. Ha nem mutatták s nem olvastunk, nem hallottunk volna e fáról semmit: bizony lehetetlen lett volna elhinnünk első tekintetre, hogy e roppaut fa a mogyorócserjék ősapja. Néma bámulattal állottunk meg elsőben alatta ; majd a növendékek,