Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1948

9 a legelső helyekre került. A növendékek konfirmációja a mostani évtől kezdve nem külön a főiskolában, hanem a gyülekezet ifjúságával együtt, a templomban történik. Örömmel állapíthatjuk meg — a főiskolai lelkész jelentésének szavaival —, hogy még az ú. n. ballagások, helyesebben: csengőbúcsuk is — kialakult rendjükkel — „annak a bizonyságát adják, hogy ifjúságunk hívő lélekkel készül és indul a népi közösségünk nagy egészében reáváró feladatok vállalására és megoldására." Tlieologus ifjúságunk ebben az évben is tovább folytatta sokirányú gyakorlati szolgálatait, részint autonóm módon (a Hittanhallgatók Egylete keretében megszervezve), részint dr. Szabó Zoltán theol. igazgató évtizedek tapasztalatait hasznosító s új feladatokat éberen meglátó vezetésével. Örömmel valljuk és tapasztaljuk, hogy egész kollégiumi életünk csakis a hit és bűnbánat mélységeiből újulhat meg. Egyre nyomasztóbban nehezedtek reánk ebben az évben főiskolánk anyagi helyzetének gondjai. Bár az egyház és állam közti megegyezés szerint az első öt évben változatlanul megmarad az államsegély, ami tanáraink, tisztviselőink és alkalmazottaink fizetését továbbra is biztosítja s csak öt évenként fog 25—25°/o-al csökkenni, — a diákságunk segélyezésére szolgáló alapok és anyagi források megszűnésével éppen a szegénysorsú növendékeinkről való gondoskodás állított már most új feladat elé. Ennek — és általában a szociális igazságosságnak! — megfelelően az iskolai, internátusi és konviktusi dijakat a vagyoni helyzet és tanulmányi előmenetel szerint -progresszíve állapítottuk meg. Igyekeztünk minden alkalmat felhasználni, hogy gyülekezeteinket ráébresszük a tiszáninneni egyházkerület egyetlen református kollégiumának fokozott anyagi támogatására. Az egyház és állam elválasztásának természetes következménye, hogy a gyülekezeteknek maguknak kell gondosltodniok minden egyházi terhük viseléséről, tehát egyházi iskolájuk fenntartásáról is. Mi egész egyházunkkal együtt a mennyei Főben és Űrban bízva valljuk a „szabad egyház a szabad államban" elvét és meg vagyunk róla győződve, hogy ha ez az elv — a kilátásba helyezett és hálásan vett kíméleti idő céltudatos kihasználásával — fog megvalósulni, Isten kegyelméből csak áldás és virágzás fog belőle származni. A novemberben tanárok vezetése mellett 53 gyülekezetben lefolytatott szupplilcáció lelki és anyagi eredménye is csak jóreménységgel tölthet el minket ebben a tekintetben, mert záloga annak a hűségnek és áldozatkészségnek, amely egyházkerületünk református népében él a „szegények iskolája" — Isten szegényeinek, az egyházkerület szegényeinek ősi iskolája iránt. Aki elolvassa azokat a bejegyzéseket, amiket a szupplikáló (i diákcsoport naplójába az Alma Materen rajongó szeretettel csüngő lelkipásztorok tettek, aligha állja meg könny nélkül a hitnek, hűségnek és áldozatkészségnek ennyi drága megnyilatkozása láttán. Az új iskolai év elején az lesz az egyik legfőbb gondunk, hogy a segítségnek ezt az ősrégi és most újonnan kipróbált módját nagyvonalúan, az egész egyházkerület minden gyülekezetére kiterjedő módon szervezzük meg lehetőleg a főiskola összes tanárainak és diákjainak aktív részvételével. Természetesen nem gondoljuk, hogy a szupplikáció egymagában megoldhatja anyagi feladatainkat. További lépéseket is kell tennünk abban az irányban, hogy egy-egy gyülekezet — vagy több gyülekezet együttesen — évről-évre vállalja egy-egy szegénysorsú, jó magaviseletű és jól tanuló pataki diák iskolai, internátusi és köztartási költségeit. Csak ebben az esetben remélhetjük, hogy régi szép nevünk szerint a „szegények iskolájaként" megélhetünk. Mert mindebben Isten új áldásokat, meglepetéseket és megújulásokat tartogat számunkra. Azért vett és vesz el tőlünk minden más lehetőséget, hogy anyagi exisztenciánkban is egészen egyházi iskolává legyünk, az Ö kegyelméből, a gyülekezetek áldozatkész hűségéből éljünk, velük s református népünkkel az eddiginél is jobban összeforrjunk. Az egyház Ura iránti hálával kell megemlékeznük arról, hogy Ö külföldi hittestvéreink segítő szeretete révén is gondoskodott Ínségünk enyhítéséről. Testvérkollégiumunk : a Hope College minden eddigit felülmúló szeretetadományokkal bizonyította meg előttünk a Krisztus egyetemes egyházának, a Krisztus egy testének valóságát. Főiskolánk egész népe a rászorultság mértéke szerint részesült a tengeren túl élő református testvérek páratlanul bő ruha-adományból, betegeink a gyógyszerküldeményekből, könyvtárunk a sokszáz értékes theológiai műből. Amikor a kiosztás alkalma elkövetkezett, törekedtünk mindegyik csoportnál kiilön-külön megjelenni s rövid áhítat keretében igem agya rázatta! emlékeztetni az adományokat átvevőket arra a gyülekezeti szeretetszolgálatra, mely ez adományok mögött áll sana a hálás és örvendező lelkületre, mely egyedül lehet méltó azok elfogadásához. Illesse köszönet mindazokat, akik ebben a testvéri segítőszolgálatban fáradoztak, — ezek