Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1948

10 közt is elsősorban dr. Osterhaven professzort és dr. Zsíros József kartársunkat, akik a legtöbbet imádkoztak és dolgoztak érte. Ugyancsak a hála érzésével és áldáskívánással emlegetjük a svájci Hilfswerk, a Don Suisse, az Egyházak Világtanácsa s minden egyéb kül- és belföldi segítő szerv és ajándékozó szív jókedvű adakozását. A legkisebb adományt is hálával jegyezzük fel aranykönyvünk lapjaira. Az egyes intézeti ágak ezévi életéről és működéséről évkönyvünk vonatkozó részei számolnak be részletesebben. Egyetemes jelentősége miatt itt csak a theologiával kapcsolatban tartjuk szükségesnek külön is megemlíteni a közetkezőket: Theologiai Akadémiánkon ez évben jelentősen megnövekedett a hallgatók létszáma. A pásztori szolgálatra elhívó, az aratásába munkásokat állító Ur szabad kegyelme gondoskodik arról, hogy a háború szétszóródása folytán feltűnően leapadt létszámú felsőbb évfolyamokat a felduzzadt alsóbb évfolyamok pótolják. Tanfolyamok hosszú sora mutatja, mint tágul ki theologiánk feladatköre a theológusképzésen túl a lelkészi továbbképzés és a gyülekezeti munkásképzés felé. Ez azonban nem szórhatja el tlieologiánkat a sokat markoló, de keveset szorító extenzivításba. Sőt ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. Éppen ma láthatjuk theologiánk belső életének megújulását s ezzel együtt a minden eddiginél forróbb közösség keresést, az igazi theologushoz méltó hit-, szeretet- és életközösség szomjazását ifjúságunkban és tanárainkban. A theologiai tanárok két legutóbbi országos konferenciája foglalkozott a lelkipásztorképzés és nevelés nagy- új, központi kérdéseivel : a theologiának, mint tudománynak ós a theologiáknak, mint intézményeknek a szolgálatával. Az az alapvető meggyőződés'alakult ki, bogy ó nyugati akadémikus tanítási rendszer nem tarthaló fenn tovább s helyébe a gyülekezetszerű szolgálatra nevelésnek kell lépnie s ennek keretébe kell beilleszteni a theologiai tudomány szükséges ágait. A leendő lelkipásztornak is elsősorban gyülekezeti taggá, egyháztaggá kell nevelődnie a theologiai főiskola gyülekezeti élet-és munkaközösségében. Nem lehet szó öncélú tudományoskodásról, hanem csak szolgálatra nevelésről. A lelkipásztor a Szentlélek hatalma alatt folytatott közösségi élet nélkülözhetetlen irányítója a gyülekezetben. Lelkipásztorsága abban áll, hogy munkatársakat tud nevelni és irányítani a mindenfajta gyülekezeti misszió végzésére. S az a csodálatos, hogy éppen ez a gyülekezeti-niissziói szolgálatra nevelödés és készülődés hozza meg az igazi tudományos érdeklődés fokozódását: az Ige igaz, komoly, alapos tudománya iránti fogékonyságot is. Megállapíthatjuk, hogy bizonyos sajnálatos kivételeket leszámítva ifjúságunk általában minden eddiginél jobban igényli a komoly tudományos táplálékot, a jó studiumokat és kurzusokat s az elnjélyülő szemináriumi munkát. A gimnázium, liceum és tanitóképzöintézet mozgalmas és sokrétű, szines életét az egyes intézeti ágak jelentései tükrözik. Itt csak arra kívánunk rámutatni, hogy amikor ezek az intézeti ágaink is egész főiskolánk jellegének megfelelően törekednek hitvallásos egyházi nevelést nyújtani, ugyanakkor teljes erővel azon igyekeznek, hogy minden ízében demokratikus tanítási és nevelői munkájukkal korszerű és élenjáró intézetek legyenek. Az állami felügyeletet végző hivatalos látogatók is méltán állapították meg, hogy ezek az intézeti ágaink szintén teljesítették az állam és az egyház közti egyezmény feltételeit, a demokratikus fejlődés útján haladtak s a kor irányainak megfelelően végezték munkájukat. Ez egyaránt elmondható tanári karainkról és ifjúságunkról. A tanári kar tagjai igen tevékenyen kivették részüket a város, sőt az egész vármegye minden demokratikus, kulturális és társadalmi megmozdulásából. Úgyszólván nem volt olyan kulturális esemény Patakon, amelyet iskolánk tanárainak aktív részvétele és közreműködése nélkül rendeztek volna, kezdve a mult nyáron tartott centenáris kulturhéttől, el a Függetlenségi Népfront szervei által rendezett májusi ünnepségekig. Többen a helybeli politikai pártok és demokratikus szervek által rendezett szemináriumokban, tanfolyamokon és előadásokon működtek közre, mások meg a főiskola által tartott tanfolyamokon és konferenciákon. Többen tagjai a községi képviselőtestületnek, a helyi és járási szabadművelődési bizottságnak stb. Kiemelendő még az intézeti ágak tanárainak a különféle tömegszervezetekben, pártokban, szakszervezetekben és nevelői szakkörökben kifejtett tevékenysége is. Tanáraink szép sora méltán részesült soronkívüli előléptetésben, jutalomban, pályadíjban, kitüntetésben vagy kutató ösztöndíjban. Ifjúságunk a diákönkormányzat és a diákklub eleven életével, diákszövetségi táborokban, rohammunkákban, a „Tanulj jobban!" mozga-