Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1948

55 honvédség ünnepélyén, szeptember 19-én a monoki ünnepségeken, november 4-én a Komszomol ünnepélyen, márdus 2l-én a Köztársaság kikiáltásának harmincadik évfordulóján rendezett ünnepélyen, április 4-én a felszabadulás évfordulójának ünnepélyén. Mindent megtett a tanári kar arra, hogy az ifjúságot a helyes szociális érzületre és ebből folyó helyes magatartásra nevelje. A magyar nép szeretetére igyekezték ránevelni az ifjúságot, hogy szívesen vállalják a sorsközösséget a magyar nép minden dolgozó tagjával. Rámutattak arra, hogy a társadalmi ellentétek egyik forrása a lemondás hiánya, hogy a magánérdeket nem tudják a közérdeknek alávetni. A korszerű nevelés érdekében a világnézeti, de a természettudományi tárgyak óráin is mindent a demokrácia szempontjából vettünk mérlegelés alá. A dolgozatok tárgyköreit jórészt ebből a szempontból határoztuk meg. A magyar irodalmi és történelmi órákon a demokratikus szellemű irodalmi és történelmi munkákat szemináriumszerűen ismertettük. A növendékek közül sokan résztvettek a társadalomtudományi szemináriumon is. Alkalomszerűen megtekintette az ifjúság a magyar népi demokrácia által létesített intézményeket, kiállításokat, hogy bepillanthassanak abba az erőfeszítésbe, melyet magyarságunk jelenleg a szebb jövőért folytat. Az esztétikai nevelésre a szorosan vett művészeti tárgyakon kívül a helybeli kínálkozó alkalmakat is felhasználtuk. A várban elhelyezett Művészek Otthonában rendezett előadásokon, tárlatokon az ifjúság tanári vezetéssel minden alkalommal rósztvett, úgyszintén a neves művészek által rendezett hangversenyeken is. Az intézet környékének csinosítása, az épület díszítése is elősegítették az izlés, szép-érzék fejlesztését. Az ifjúság kötelességteljesítésére jó hatással volt az intézeti DiáKszövetség keretében működő önkormányzat, tanulókörök. Munkájukról a Diákszövetségről szóló jelentés számol be. A testnevelés terén kiterjedt munka folyt. Az ifjúság szép eredménnyel vett részt valamennyi versenyen. Bővebb beszámolót erről is az ifjúsági egyesületeknél adunk. Az előírt értekezleteket megtartottuk; amikor az egységes eljárás szükségessé tette, ezeken kívül is tartottunk értekezleteket. A módszeres értekezleteken a kötelező olvasmányok kérdésével, az V.- o. gyakorlati kiképzésével, a növendékek óralátogatásaival, az ifjúsági körök, tanulókörök működésének irányításával, a diákönkormányzat kérdéseivel, a „Tanulj jobban" mozgalommal foglalkoztunk. A pedagógiai értekezleteken a gyermeklélektani állomás munkájáról, a miskolci ideológiai és továbbképző tanfolyam eredményeiről, annak értékesítéséről volt szó. A tanév folyamán intézetünket a felettes hatóságok többször meglátogatták. Február 20—26-ig dr. Nánási Miklós miskolci áll. óvónőképző intézeti igazgató a a tankerületi főigazgatóság megbízásából végzett általános tanulmányi látogatást. December 20—21-én az egyházkerületi elnökség dr. Enyedy Andor püspök személyében látogatta meg intézetünket. Május 11-én Tanner József tankerületi főigazgató hivatalbalépésekor végzett a főiskolában tájékozódó látogatást s ez alkalommal intézetünket is megtekintette. Meglátogatta az egyes osztályokat és a növendékekhez buzdító beszédeket intézett. Május 28-án Gergely Károly miskolci áll. tanítónőképző-intézeti igazgató a földrajz tanítást vizsgálta felül. A látogatók az intézet működéséről elismeréssel nyilatkoztak. A tanulmányi eredményről, az érettségi és képesítő vizsgálatokról a statisztikai részben és külön fejezetekben számolunk be. Az év történetének jelentőségét az adja meg, hogy a tanítóképző ez évben 92 évi munkásság után működését befejezte. Helyénvalónak tartjuk, hogy a sárospataki főiskola tanítóképzőintézetének rövid történetét itt közöljük. A mult század első évtizedeiben a sárospataki akadémián szokásban volt a rektoriára járás. A tanítóságokra kiment akadémiai ifjak előzőleg a neveléstudományokból oktatásban részesültek. Minthogy e rektorok rendes körülmények között tanulmányaik folytatására Patakra visszatértek, a tanítóképzés és a tanító utánpótlás kérdését rendezni kellett. Először Puky István veti fel a tanítóképzőintézetnek a főiskola kebelében való felállítása gondolatát 1843-ban, majd 1846-ban Hegedűs László sárospataki esperes-lelkész, de anyagi okok miatt nem valósulhatott meg. 1847-ben az egyházkerület erélyes intézkedéseket tesz a tanítóképző felállítására, de a végrehajtást megakadályozta a szabadságharc, majd az önkényuralom. 1853-ban ismét előtérbe került a megvalósítás gondolata, megszervezett gyűjtés indul és az 1856/57. iskolai év végén Zsarnay Lajos közigazgatói jelentése szerint 25,000 pengő