Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1946
8 8. Közigazgatói jelentés az 1946—4iskolai évről. Elmondotta a sárospataki ref. főiskola 1947. június 29-i évzáró ünnepélyén: dr. Urbán Barnabás főiskolai közigazgató. A körülöttünk zajló események sodrában álljunk meg egy pillanatra most, amikor egy tovatűnő iskolai év immár betorkollik a végtelen idő lassan hömpölygő folyamába s fordítsuk tekintetünket e világ szüntelen változásai között a kezdet és a vég örökkévaló Istenére, akinél ugyanaz az elindulás, mint a megérkezés. A változás mutatja nekünk az idő haladását. A keletkezés és az elmúlás soha meg nem szakadó láncolata, a csillagok járása, vagy az elsuhanó gondolat arra figyelmeztet minket, hogy az idő nem áll meg felettünk s az emberiség is, amely benne él az időben, együtt halad vele. A történelem szekerének dübörgése soha el nem némul, folyton új emberek jönnek, új eszmék kelnek életre a régiek helyén. Az anyagban vagy a szellemben testet öltött létezés a megindítója minden tevékenységnek, vagyis a változásnak. Ha a létezők egymást támogatják lényegük kibontakozásában, akkor a változást fejlődésnek, ha pedig gátolják annak megvalósulását, akkor viszszafejlődésnek mondjuk. A világfolyamat ez erők egymásrahatásának következménye. Minden fejlődés tulajdonképen egy nagyiéiszabadulás a materiális állapot szorító bilincséből. A felszabadulásban megnyilatkozó tökéletesedés azt jelenti, hogy a dolgok változatlan, érzékfölötti mozzanata, a lényeg egyre jobban érvényesül a változandó, érzékelhető anyaggal szemben. Az anyag az okoknak, a szükségképiségnek forrása, míg a benne rejlő érzékfölötti elem, a forma, a célszerű megnyilvánulásnak és a szabadságnak kibontakoztatója. Az anyagi világ csak érzékelhető vetülete mindannak, amit transzcendens s egyben immanens valóságként ez a forma önmagában hordoz, mint éltető lényeget: a szellemet. Az anyag és a szellem dualisztikus szintézisében áll elő a létező világ. Az anyagi részesedés a dolgok testében, a szellemi részesedés a dolgok lényegében jut kifejezésre. Amaz a mulandó történések tárgya, emez az örök vonások foglalata. Az előbbi létezésének feltételét a valóság érzéki elemében, az utóbbi pedig érvényességének kritériumát az igazság természetében bírja. A létezés és az érvényesség relációjában jelenik meg a valóság és az igazság világa, az anyagi korlátok közé szorított változások és az örök szellemi értékek birodalma. Az igazság Napja az örökkévaló Isten, akiben tündöklő fénnyel ragyog a szellem, tőle nyeri világosságát az emberi értelem, általa teljesül be minden szépség, belőle