Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1946

i 9 árad a jóság, mint szeretetének melege. Csillagvilágok keletkezhetnek és elmúlhatnak, az Ő hatalma és szellemvilága azonban örök és változatlan. Mindaz, ami a földi életben jó és igaz, szép és nemes, a Benne való részesedést jelenti és a feléje vezető utat mutatja. Az ellenállhatatlan erővel önmagát kibontakoztató forma mindjobban úrrá lesz a matérián. A dolgok lényegének ez a kiteljesedése a szellem, az igazság és a szabadság diadalútja. Az idők folyását földi mértékkel, évszázadokkal, vagy akár évezredekkel mérve, mi az örökkévalóságon át vezető út parányi szakaszának legtöbbször csak kanyargásait és szakadékait látjuk; mérhetetlen időtávlat kellene ahhoz, hogy az út folyamatos emelkedését, e világ tökéletesedésének irányvonalát is megfigyelhessük. Az evolucionizmus metafizikai szükségszerűség is. Ennek bizonyosságában hittel valljuk, hogy Isten teremtelt világa, bármily ellenmondóak is a ma emberének kiábrándító tapasztalatai, a jobbulás felé halad. Remélnünk kell ezért, hogy e vajúdó világ szenvedéseiből születik meg a boldogabb jövendő, melyet még ha a Gondviselés nem e nemzedék számára tartogatna is, bizonyára akkor is el jő az idő ennek beteljesedésére. Két világháború szörnyű vérzivatara -után, a jelen súlyos megpróbáltatásai között is hirdetjük a hit és a tudomány e négyszázéves oltáráról Isten országának eljövetelét. Hálával valljuk meg, hogy Főiskolánk történetében jóságos Istenünk sokszor megbizonyította magát, de ha csapásokat és szenvedéseket is mért reá, a mélységből mindig magasabbra emelte. E tanév történetében is a fény és árnyék, az öröm és bánat, a siker és csalódás elválaszthatatlan társak voltak. A bánat sötét felhője többször ráborult Főiskolánkra az év folyamán is. Közel egy éve, hogy Barabási Kun József, Tóth Dezső, Bernáth Aladár igazgatótanácsosok visszaadták nemes lelküket Teremtőjüknek. Haláluk érzékeny csapást jelentett Főiskolánknak, mert bennük széles tudású, éles elméjű, megértő szívű barátainkat vesztettük el. Nevüket, emléküket beírták Főiskolánk történetének könyvébe. Szép Gömörországból, lankás tájairól, a kora őszi szelek szárnyán nehéz magyar sorsok szomorú hírei érkeztek hozzánk. Benne sírt a felvidéki magyarság fájdalma, annyi megsebzett lélek jajkiáltása. Aggódva hallottuk a híreket Tornallyay Zoltán igazgatótanácsosunk, volt egyházkerületi főgondnok betegségéről. Sokáig vívta az erős lélek élet-halál harcát a szenvedések súlya alatt megroppant testtel, mígnem a végzet beteljesedett. Puritán, melegszívű, tisztalátású, mindenki megbecsülésével és szeretetével övezett munkás életű, jellemes férfiú szállt vele sírba. Nemcsak gyermekein át volt rajongó tisztelője Főiskolánknak, hanem egyházához és fajtájához való hűséges ragaszkodásán keresztül is. Nemes egyéniségének emlékét szívünkbe zárjuk.