Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1946

56 által megkövetelt oktató-nevelő munkából és újjáépítésből, de a szorosan vett hivatali kötelmeken felül belekapcsolódott a község, a környék s az egész ország kulturális muukájába. Felsorolni is sok volna, hogy tanári karunk mily sokrétű munkát vállalt. A nevelőképzés reformja, a megoldásra váró kérdések homlokterében állott; résztvett a tanári kar a dr. Orbán István által irányított havi továbbképző előadásokon, azokon szerepet vállalt, hozzászólott a vitás kérdésekhez; gyűléseinken ismét- és ismét kifejezésre jutott az a gondolat, hogy meg kell értenünk az idők szavát s egész nevelői magatartásunkat a haladószellemű munka szolgálatába kell állítanunk. A vallásos és nemzeti szempont mellett a szociális és demokratikus elveket tartottuk kidomborítandónak a tantervi követelményeken felül is. Aki nem foglalkozik gyakorlatilag is neveléssel, el sem tudja képzelni azt a sokrétű és felelősségteljes munkát, mely a nevelőkre hárul manapság. Sokan azt gondolják, hogy a tanár megtartja az előírt órákat s aztán szabadon rendelkezik idejével. Nem számítva az órákra való előkészüléshez szükséges időt, a dolgozatok javítását, a szertári, könyvtári elfoglaltságot, a kísérletek előkészítését, a legtöbb tanár vállal, mint a magyar- és egyetemes kultura legtöbb esetben meg nem fizetett napszámosa, különféle tudományos és társadalmi egyesületben többletmunkát. A pataki tanárokról pedig köztudomású, hogy méginkább nagyobb terhet hordanak, mint mások. A Péntek Esték irodalmi előadásai, a Szabadművelődési Akadémia, a fiú- és leány Népfőiskola, a Szabadművelődés és a partikulák mind-mind olyan munkaterület, melyből bőven kivette részét tanári karunk. De egyik-másik tanárunknak egyéni kezdeményezése, munkaterülete van mindezeken felül; hosszú volna felsorolni azt a munkát, melyet dr. Bakos József, dr. Szabó Ernő és Palumby Gyula végzett a Népi Csoport, a Diák Céh stb. keretein belül, vagy az internátusi vezetők, igazgatók erőfeszítéseit, hogy internátusukban a diákság jól is érezze magát, de azonkívül a fizikai és szellemi újjáépítést szolgálja sokszor észrevétlenül is. Az az előadásbeszélgetés sorozat, melyet Palumby Gyula a Humán-internátusban, de az összes önként jelentkező diákságnak tartott, (Lelki Klinika) kétségkívül mély hatást gyakorolt. Versenyvizsgát tartottunk május 16—17-én a VKM. előírásai szerint; sajnos, kimagasló tehetség nem volt egy sem. Viszont a járulékalapi tanulók legtöbbje becsülettel végezte dolgát. Minden együttérzésünk vele volt a több mint 50 felvidéki menekült tanulóval; láttuk nagy testi-lelki nyomorúságukat; hiszszük, hogy jövőre intézményes gondoskodás történik róluk, mert intézetünk képtelen őket oly mértékben segélyezni, hogy nyugodtan folytathatnák tanulmányaikat. Szociális ösztöndíjban 4 tanulónk részesült, két tanulónkat a Földhitelintézet támogatott 500— 500 forinttal: Mrs. Adams 5 tanulónak adott 200—200 forint segélyt, a március 15-iki előadás jövedelméből 2 felvidéki tanuló v