Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1944

í hadikórház tisztjei költöztek néhány napra családtagjaikkal együtt s ugyanakkor már a második német kórházi alakulat is elhagyta főiskolánkat, hogy átadja helyét egymást váltó magyar kórházaknak. Október 22én ezek is eltávoztak és kezdetét vette a legkülönfélébb katonai alakulatok versenyfutása főiskolánkért, amelyek szinte óránként váltogatva egymást, épen ezzel okozták a legtöbb kárt épületeinkben és berendezéseinkben. A zűrzavart növelte a 23-án megjelent kiürítési rendelet, amelynek következtében a tanárcsaládok nagyobbik fele elhagyta a várost Október 30-án a 18—48 éves férfiakat osztották munkásszázadokba, minek következtében bajorosaink legnagyobb részét is el kellett vesztenünk, úgyhogy a hatalmas központi épület, valamint az internátusok és különböző intézmények alig néhány emberre maradtak. Hogy épületben és intézményekben, beleértve elsősorban a gyűjteményeket, nem történt pótolhatatlan kár, azt e néhány ember éberségének, áldozatos munkájának és kitartásának köszönheti Isten kegyelméből a főiskola. A következő dátumok szinte napról-napra különböző csapásokat hoztak magukkal. November 3-án a már előbb kiköltöztetett gimnáziumi igazgatói hivatalt törték fel és tették tönkre. Ötödikén a gimnáziumi tanári könyvtárt és a kórusterem értékes anyagát találtuk megfogyatkozott állapotban és szétszórva. Ezen a napon pusztult el az öregcserkészotthon, vitték el a népfőiskola nemrég vásárolt bútorainak egy részét, kötöttek lovakat a gimn. cserkészotthon és a népfőiskola helységeibe és folyatták el a hustáci pincében őrzött borainkat. Hatodikán kezdetét vette a fásudvarban tárolt tűzifa igénybevétele részint katonai alakulatok, részint menekültek és kiürítettek részére. Tizenhetedikén a spanyol azurhadosztály maradványai okoztak csaknem végzetessé válható tüzet a gimnáziumi szárny emeletén. Huszonnegyedikén történt kitűnő tornafelszerelésünk pusztulása. December l én a védő csapatok feladták a város Bodrogon túli részét és a híd felrobbantásának, valamint az ugyanakkor folyó vasúti robbantásoknak áldozatul esett minden óvóintézkedés ellenére rengeteg ablakunk. Másodikán megkezdődött a város innenső felének lövetése, amikortól fogva a lakosság egy részének főiskolánk pincéi adtak menedéket. Tizenkettedikén a kibombázott községháza menekült hozzánk. Tizenötödikén érte a legnagyobb akna- és gránáttűz a várost. Ez okozta a legtöbb, máig helyre hozni nem tudott kárt épületeinkben, bár aggodalmainkban ebben a vonatkozásban is meg kellett szégyenülnünk. Tizenhatodikán vonultak be a román harci alakulatok, hogy őket néhány nappal később az orosz katonai parancsnokság váltsa fel emberséges vezetőjének, Jegorov kapitánynak irányításával, aki már huszadikán felszólította iskolánkat a tanítás megkezdésére, illetve továbbfolytatására. Ennek a biztatásnak jegyében nyílt meg január harmadikán a teológiai internátus néhány lakószobájában, egyelőre alig harminc helybeli tanulóval, a gimnázium és tizennyolcadikán, három hallgatóval a