Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1944

I. EGYETEMES FŐISKOLAI RÉSZ. í. A sárospataki főiskola felügyelő, kormányzó és igazgató hatóságai. A főiskola életének irányítása a főgondnokok, gondnokok, a testvér tanítóképző-intézettel közös igazgatótanács, továbbá az intézeti ágak közös szervének, a köziskolai széknek feladata. A főiskola anyagi ügyeit a gazdasági választmány intézi; a gimnázium ügyei a gimnáziumi szék, a teológiai akadémiáé viszont a teológiai kar gondját képezik. Az ifjúság vezetője és képviselője a főiskolai szénior. 2. Az elmúlt iskolai év történetéhez. 1944. nyarának főiskolánkkal kapcsolatban az volt a legnagyobb kérdése, hogy megtudjuk-e nyitni kapuinkat a diákság előtt vagy sem? Indokolttá tette ezt a kérdést egyfelől azoknak a katonai alakulatoknak beszállásolása, amelyek a gimnáziumi szárnyat és angol-internátust igénybe vették, másfelől az általános hadihelyzet, amely mind kevesebb reménységet adott a békés tanévkezdetre. A VKM. vonatkozó rendeleteinek kiadása után ez a kérdés úgy oldódott meg, hogy csupán teológiai akadémiánk nyitotta meg kapuit szeptember 13-án. Mintha érezte volna ez a csonka ifjúság, hogy hosszú időkre utoljára lesz együtt, mert egy kivételével, aki akkor már családjával útban volt nyugat felé, minden akadémiai hallgató megjelent, beleértve a szlovák anyanyelvűeket is és túl az egyre erősbbödő ágyúdörgésen és a közeledő front elszomorító és a csendes tudományos munkától elvonó eseményein, különböző segélyakciókban és szolgálatokban helytállva az egész ifjúságért, együtt is maradt október 11-ig, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy diákként nem tartózkodhatik tovább az iskola falai között és hazabocsáttatott „szüreti vakációra." A bujdosás esztendei óta nem hagyta még el nehezebb szívvel pataki diák az alma matert, mint az a 39 teológus, aki darabokra hulló hazáját előre is meggyászolva tudta, hogy az akkori összetételben soha többé nem látja viszont egymást. Mi hisszük, hogy akik azóta sem jöttek vissza, ha élnek, iskolánkra szeretettel gondolnak, ha pedig mennyei Atyjuk hazahívta őket, abban, amit az örökkévalóságba magukkal vittek, volt abból is valami, amivel itt telítődött meg az életük. A teológusok hazautazása után drámai gyorsasággal követték egymást az események. Szobáikba az idemenekült nyíregyházi