Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1942

68 Nyelvezete, stílusa a legjobb igehirdetőt igéri, akivel sokat fogunk találkozni. Jutalma az özv. Pogány Istvánná alap kamataiból 14*— P. Szerzője: Galambos Lajos III. éves theológus. 3. Harmadik prédikáció, aminek címe és jeligéje: „Értem"Ez a prédikáció a legiskolásabb. Pompásan tételez és feloszt. A kereszten szenvedő Krisztus az emberért került oda. Megnézi a nagypénteki Krisztus-arcot, meghallgatja a kereszt vádját és eljut az áldott felemelésig : az ő sebeivel gyógyulánk meg. Hangja adhortativ. Nemes szenvedély hevíti. Jutalma az özv. Pogány Istvánné alap kamataiból 12"— P. Szerzője: D. Szabó László III. éves theológus. 4. A negyedik prédikáció címe: Ismersz-e engem ? Jeligéje: Sebeidbe rejts el engem. 195. dics. Tétele: Krisztus szenvedése értelmének te vagy az örököse. Felosztás: Nézzük meg Őt, aztán magunkat, végül magunkat Őbenne. Ismeri Krisztust, ismeri az embert. Ezért nem esik kétségbe a bűnös, beteg ember miatt, hanem Krisztusban keresi és ott találja meg, mint megváltott embert. Több mondata és kifejezése van, amin simítani kell. Imádságai rövidek és a part közelében maradnak. Jutalma az özv. Pogány Istvánné alap kamataiból 10"— P. Szerzője: Major Zoltán IV. éves theológus. II. Az Ótestámentumból kitűzött „Isten lényege az ótestáinentomi kijelentésben" c. pályatételre egy pályamunka érkezett. A cca. 77 oldalra terjedő pályamunkát komoly- lelkület, elismerésre méltó jószándék és feltétlenül nemes törekvés hatja át. A felmutatott eredmény ennek ellenére mögötte maradt a kitűzött célnak. Mondanivalóit a szerző három főrészben tárgyalja. Az első részben (1—28 old.) mely rendszeresség szempontjából leginkább esik kifogás alá, Isten megismerésével foglalkozik. Itt az „Angyalok és a Zsidó vallás" c. alatt összehordott anyag zavarja a dolgozat egységét s nyugodtan elhagyható. Jobban tette volna, ha helyette az Isten lényegéről eddig kialakított véleményeket ismerteti. A második részben (31—48 o.) Isten szentségéről szól, nem annyira önnálló, mint inkább forrástanulmányok alapján. A harmadik részben (50—76 o.), amire a fősúlyt kellett volna fektetnie „Isten atya" főcím alatt röviden, szinte villanásszerűen Isten kegyelmes voltára próbál rámutatni. A dolgozat nagy hibája a rendszertelenség mellett az, hogy nélkülözi az exegetikai alapvetést, ami nélkül tudományos theológiai munkálkodás alig gondolható el. Az a bibliaismeret, amivel az író rendelkezik, így az önállóságban megmutatkozó bátor és szabad mozgás helyett, mások véleményére támaszkodó, mankóval való sántikálássá, illetve tipegéssé lesz. Ebből adódnak téve-