Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

58 g) A főiskolai Betegsegélyző Egyesület. Elnök: dr. Zsiros József theol. akad. és közigazgató. A főiskolának 1781 óta van orvosa. De intézményes kórházi ápolás 1863 óta folyik. 1864-ben alakult meg a kórház-egylet. Raisz Gedeon (1863-tól), utána Kálniczky József, 1873 óta Kun Zoltán volt 1932-ig az orvosa. A régi kórházban 1877/8 óta volt, (1937. XII. 30. óta) most új épületben van. Sárospataki főiskolánknak egyik jelentős szerve a Betegsegélyző Egyesület, melynek épülete a kórház s feladata a növendékek egészségügyének ellátása. Iskolánk mindig jelentős gondot fordított diákjaink nemcsak lelki életére, hanem testi egészségére is. Az iskola mint egy féltőn gondoskodó édesanya vigyáz növendékeinek lelki-testi életére. Ez utóbbi feladatot végezte az 1940—41. iskolai esztendőben is a betegsegélyző Egyesület, melynek minden diák tagja. A főiskola nemcsak arról gondoskodik, hogy diákjainak szellemi fejlődését biztosítsa, hanem azoknak testi épségét, egészségét is figyelemmel kíséri. Ezt a feladatot a Betegsegélyző Egyesület útján töltötte be a főiskola az 1941—42. iskolai esztendőben is, amely egyesületnek minden diák tagja. Az új kórház minden tekintetben megfelel a követelményeknek, tisztaság, felszerelés szempontjából egyaránt. A Betegsegélyző Egyesület munkásaival ebben az esztendőben is nagy körültekintéssel és gondossággal végezte munkáját. Dr. Jakó János főiskolai orvos nagy hozzáértéssel és mindig odaadással végezte feladatát. Amikor katonai szolgálatra vonult be, helyét Dr. Szabó Ferenc töltötte be ebben az esztendőben is helyettesi minőségben. A kisegítő munkát és felügyeletet Végh Józsefné végezte nagy türelemmel és buzgalommal ebben az esztendőben is. h) Legáció és szublegáció. Adminisztrátor: Csorba László szénior. Az ünneprejárás egyike a legrégibb ifjúsági intézményeknek. A kis- és nagydiák falujárása sátoros ünnepeken jellegzetes magyar szokás, csak Magyarországon él. Keletkezésére nem volt hatással semmiféle külföldi példa. A magyar ref. egyház életéből nőtt ki s főiskolánkban fejlődött a legsajátságosabban. Történeti adataink szerint a XVII. század első felében keletkezett. Ekkor már az egész országot bejárták a főiskolák ünnepi követei, a jótéteményre szoruló pataki diákok. Az alsózempléni egyházmegye 1683-i jegyzőkönyve már úgy említi, mint általános szokást. Ebben az időben vakációk előtt tíz nappal megszűnt a tanítás, hogy a legátusok elkészülhessenek az ünnepi pródikációra.