Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

28 senyt is, amelyen avatottlelkii művészek mutatták be népünk ének- és dal-költészetében századokon át őrzött s a jövendő számára átmentett értékeinket. Az előadókat — sine nomenclatione — illesse köszönet a szeretettel és odaadással végzett munkáért. Itt kell megemlékeznünk azokról a vendégelőadókról is, akik hitünkben erősítgettek. December 6-án dr. Karácsony Sándor egyetemi m. tanár „És mégsem mozog a föld" c. tartott előadásával egészen a lelkünk mélyééig szántott. Dr. Kováts J. István budapesti theol. professzor április 18-án a nemzetünk testéből kiszakadt amerikai magyarság sorsáról, néhény nappal később, április 23-án, Veres Péter iró a nemzet magvát alkotó parasztság magyar jellegéről értekezett előttünk. Bizonyságtételük közelebb vitt Isten kijelentéséhez : „Nem kell többé elrejlözködniök tanitóiúnak, hanem szemeid tanítóidra néznek és füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok." (Ézs. 30 : 20—21.) A tanításban személyes példaadásukkal azok jártak előttünk leginkább, akiket Istenünk kegyelme kormányosokul rendelt főiskolánk és tanítóképzőintézetünk élére, egyházkerületünk elnöksége : Dr. Enyedy Andor püspök és Farkasfalvi Farkas Géza főgondnok úr, továbbá főiskolánk gondnoksága: a Janka Károly és dr. gróf Bethlen Pál gondnok urak személyében. Az ő előre látó, bölcs vezetésük alatt intézményeink ebben az esztendőben is szépen fejlődtek és garapodtak. Hogy ez a mai rendkívüli idők rendkívüli körülményei között is megtörténhetett annak egyik legjobb okát hitüknek erejében s a szivüket átforrósító szeretetükben kell keresnünk, mellyel főiskolánk ügyeit intézik, gondjait hordozzák, jövendőjét megalapozni és biztosítani próbálják. Mint minden megjelenésük a megszentelt falak között, április 16—17-én végzett látogatások is ennek a szeretetnek a jegyében történt. Az egyes intézeti ágak élete céltudatosan és egymásközti harmonikus együttműködésben áramlott a kijelölt úton. Gimnáziumunk az ország első középiskolái között vivott ki magának igen tiszteletreméltó helyet. A tehetségkutatás megindításával és intenzív szolgálatával pedig egészen az élre került, pontosan körvonalazott terveivel példát adva hazánk valamennyi intézetének. Nem tudjuk, hogy az idevonatkozó állami intézkedéseknek milyen eredménye lesz. Félős azonban, hogy valamely idegenből átvett rendszer alkalmazása s a nyomában járó uniformizálás, ami minden lelki megnyilatkozásnak, igy a tehetségek életének és kibontakozásnak is halálos ellensége, nagyon hamar éreztetni fogja káros hatását s rostáján azok a tehetségek fognak kihullni, akikre éppen rendkivüliségiiknél és bizonyos irányú beállítottságuknál fogva semmiféle rendszer és módszer nem alkalmazható. Az intézeteknek partikuláris elkülönítése folytán főiskolánkat már az első lépésnél károsodás érte; a tehetségek kiválogatásánál olyan területek estek el tőle, amelyek négy évszázadon keresztül min-