Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

27 nemzetünk javát is szolgáljuk. Másként nem is tehettünk volna. Ma, amikor a világ összes nemzetei talpig fegyverben kétségbe. esett erőfeszítéssel próbálják biztosítani maguk számára a létfeltételeket, meg kellett békülnünk azzal a gondolattal, hogy ez a háború a magyarság számára necessitas immutabilitatis, megváltoztathatatlan szükségszerűség, amelyet geográfiái helyzetünknél, méginkább Istentől való küldetésünknél fogva vállalnunk kell. Hogy a benne való részvételben szenvedések várnak ránk, az a dolgok természetéből adódik. De nem rejtjük véka alá azt a hitünket sem, hogy Istenünk, aki az élet és halál felett teljes hatalommal (summa potestas) rendelkezik a mélységből megszentelődve fogja kiemelni a rommá lett (tristis ruina) és deformálódott emberiséget. Azért nem szününk meg dolgozni és harcolni mindenért, amitŐ nekünk adott. S mennél jobban számotvetünk magunkkal, az ember által elérhető eredményekkel és lehetőségekkel, annál inkább nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy a győzelmet nem a félelmetes harci eszközök: tankóriások, nehéz ágyuk, komplikált repülőgépek fogják biztosítani, hanem egyedül Isten kegyelme s ebből a kegyelemből táplálkozó lelki és hitbeli felkészülés, a fegyelmezettség, az akaraterő, az elszántság, a lemondás, az önfeláldozás és maradék nélküli szolgálata az egyetlen igazságnak: Isten Igéjének. (Ján. 17 : 17.) Ennek az igazságnak hősies szolgálatára való felkészülés volt ebben az esztendőben a főiskolánk\ ban folyó lelki és tudományos munkáknak legfőbb célja. Lelkeket igyekeztünk nevelni, formálni, felvértezni, akik minden szenvedést, nélkülözést vállalva, másokért: a bajtársért, a családért, a nemzetért készek meghozni a legnagyobb áldozatot: önmaguk mgtagadását és odaadását is. Olyan lelkeket, akik nemcsak szóval, hanem tettekkel is vallják, hogy Krisztus követése: a keresztyénség nem birtoklás, hanem birtokká-, eszközzélevés, akiknek számára nem a test pusztulása az igazi halál, hanem az Istentől való elhagyatottság; akik éppen azért, mert tudják, hogy a legfőbb hatalom, Isten pártjukon van. Impavidum ferient ruinae. Szélesebbkörű megmozdulásaink is magukon hordozták a hősies szolgálatra való elkötelezés és nevelés bélyegét. Az évenként megismétlődő „Péntek Esték" előadás-sorozatban Sárospatakról szóltak az előadások. Arról, hogy Isten kegyelme folytán mi volt városunk, milyen szerepet töltött be nemzetünk érdekében s mit várhatunk tőle jövendőnk kiépítésénél. A december 8-án tartott Széchenyi-emlékünnepélyünkön a legnagyobb magyar hitéletébe nyertünk világos bepillantást. A március 15-iki ünnepség, mely a Budapesten létesítendő Darányi Kálmán diákház céljaira 300Ó pengőn felüli összeget eredményezett, a magyar reál-politika és a református kegyesség kiváló képviselője: Darányi Kálmán, a május 3-án tartott Körösi Csoma Sándor emlékünnepély pedig a nagy magyar álmodó és tudós Kelet-kutató alakját állította elénk, mint követendő példát. Május 7-én főiskolánk néhány agilis tanára rendezésében megtartottuk a harmadik néphangver-