Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

26 Ezt a repatriálódást nemzetünknek még a legnagyobb áldozatok árán is vállalnia kell. — Az elkallódó magyar tehetségek megmentése körül végzett fáradozásai elismeréseképen gimnáziumunk ifjú tanárát: Dr. Harsányt Istvánt többszörös kitüntetés érte. A V. K. Minisztérium a tehetséges gyermekek felkutatására vonatkozó javaslat elkészítésével bizta meg, az Egyetemes Konvent pedig az egész magyar ref. egyházban végzendő tehetségmentés előadói tisztét ruházta reá. Jóleső örömünket öregbíti az a tény, hogy édes testvérét: Dr. Harsányt László honvéd-lelkipásztort, főiskolánk hű fiát, tanítóképzőintézetünk volt tanárát május 16-án a debreceni Tisza István tudományegyetem bölcsészeti karán „sub auspiciis Gubernatoris" doktorrá avatták. A Radácsiak és Finkey-ek szolgálatából az Alma Materre hulló fényt a két testvér kitüntetése ujabb sugarakkal gazdagította. Itt említjük meg, hogy Isten mindkettőjüket elküldötte az Ő dicsőségének szenvedéssel és vérrel végzendő szolgálatára, a harctérre. Kedveseik aggódó imádságával sóhajtjuk mi is: „Uram hajlítsd meg egeidet és szállj alá" (Zs. 144 : 5.), „hogy megszabaduljanak a te szeretteid" (Zs. 108: 7.). — Főiskolánk művészlelkű ének- és zenetanárát: Dr. Szabó Ernőt, a nagyszerű zenepedagógust a V. K. Minisztérium ujabb megbízatással tüntette ki, amikor a kassai tankeriilet középiskolái énekoktatásának ellenőrzése mellé a tankerület zeneiskoláinak felügyeletét is reáruházta. A dr. Szabó Ernő kitüntetésében a főiskolánkban folyó magas fokú ének- és zenetanítás kívülről jövő elismerését látjuk. Kitüntetés érte H. fíatlió János ny. ének- és zenetanárunkat, a kuruc-nóták országos nevű szerzőjét is, aki az egyik országos dalpályázaton aranyérmet nyert. Isten tartsa meg életüket, hogy velük együtt „vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának, menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk neki zengedezésekkel" (Zs. 95 : 1—2.). — Benkő Béla tanár testvérünk ebben az évben töltötte be 25 éves tanári szolgálatát. A lelkek pasztorálásra és Krisztushoz irányítására elhivott Bódi Dénes kartársunk pedig gondosan előkészített konfirmációi oktatásban immár a 22-ik sereget vértezte fel szolgálatra az Ige fegyvereivel. A puritán gondolkozású, önzetlenül szolgáló tanártypust képviselik mind a ketten, akiknek életét egészen betölti a Megváltótól nyert küldetés hite: „az az én eledelem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az Ő dolgát elvégezzem." (Ján. 4 : 34.) Főiskolánk élete különben, a háborús állapotokal együtt járó zavarokat nem számítva, nyugodt mederben folyt tovább. A kényszerítő viszonyok hatása alatt az iskolai esztendő munkáját a tervbevett időnél egy héttel később kezdtük s egy héttel korábban zárjuk. Anyagbeszerzési nehézségek miatt egy héttel meg kellett hosszabítanunk a húsvéti vakációt is. Az. így megrövidült rendelkezésünkre álló időt a „labor omnia vincit improbus'" állandó szemmeltartásával szellemi és testi erőink koncentrálása mellett ugy igyekeztünk kihasználni, hogy azzal necsak a magunk, hanem