Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

25 tanár volt, telve nemes törekvésekkel, jóakarattal és az evan­géliumi igazságok szolgálatától megszépült élet utáni vággyal. A Rákócziak lelkével telített Erdélyből jött, porrészeit a nagy Feje­delem városában Kassán helyezték örök nyugalomra. Legyen pihe­nése csendes, emlékezete Istentől megszentelt. — 1942. május hó 3-án kisértük ki utolsó útjára özv. László Kálmánnét szül. Bálint Ilonát, Bálint József gimn. tanártestvérünknek melegszívű, töretlen­kedélyű, az édesanyát is helyettesítő testvérét, akinek aránylag rövid életében sok és súlyos szenvedés jutott osztályrészül. Elköl­tözött testvérünket a földön elhordozott sok gyász és bánat után nyugtassa és örök élettel áldja meg Isten. — Néhány nappal később, május 6-án egy neves pataki tanárcsalád jóságos sarja, Soltész Lenke is befejezte földi életét. Övéit boldogító, a tehetet­lenen segítő, az erőtelent gyámolító kedves lélek volt. Emlékezete áldott tetteivel örökké élni fog. — Azokért az örömökért, amelyeket ifjúságunknak nyújt, ebben az esztendőben súlyos áldozatot köve­telt tőlünk a Bodrog. Május hó 29-én fürdés közben halálát lelte benne tanítóképzőintézetünk egyik legkiválóbb tanulója: Simon János II. é. növendék. A szelid lelkű, mély hitű, az anyaszentegy­ház szolgálatára magát örömmel elkötelező ifjú halála mély meg­döbbenést váltott ki a tanártestületek és tanuló ifjúság körében. Holtestét áldott szülői kezek a gömörmegyei páskaházai teme­tőben helyezték örök nyugalomra. Az édes otthon közelében adjon neki csendes pihenést mennyei Királya. „Az Ur szemei előtt drága az ö kegyeseinek halála" (Zs. 116 : 15). Ő „meggyógyítja a meg­tört szívűeket és bekötözi sebeiket" (Zs. 147:3.). A lelki szenvedések mellett más megpróbáltatásokkal is szembe kellett néznünk. A tanári karok tagjai között két esetben egészen súlyos betegség fordult elő. Isten azonban kegyelmes volt hozzánk s néhány hónapi pihenés után helyreállította mind­két kartásunk egészségét és munkaerejét. „Az embernek nyomo­rúsága sok", (Préd. 8 : 6.) de „közel van az Ur a megtört szi­vekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket." (Zs. 34 : 19.) Ha veszteségeinket nem is pótolhatták, fájdalmunkat némi­leg enyhítették azok az örömök, amelyeket ingyen kegyelemből nyertünk. Szivünk őszinte érzéseivel osztoztunk abban az öröm­ben, mely a mintegy 170 év óta távol élő bukovinai magyarság hazatérésével nemzetünknek osztályrészül jutott. Nem hallgathat­juk el, hogy elveszésre itélt legnagyobb nemzeti kincsünknek a drága magyar vérnek hazamentése Főiskolánk melegszívű barát­jának : Bonczos Miklós belügyi államtitkárnak a nevéhez fűző­dik elsősorban, aki ezzel a tettével a haza minden vezető állásban lévő fiának példát adott arra, hogy „jó cseleke­detekkel járjanak elő" (Tit. 3 : 14.)! Nemzetünk életképességé­nek az lesz a legfőbb bizonyítéka, ha a még integernek mond­ható amerikai magyarság kb. egymilliós tömegét, s a Moldovában élő s a beolvasztástól eddig megmenekült csángó-magyarok 120—125.000-re tehető tömbjét megujuló szervezetébe visszaiktatja.

Next

/
Thumbnails
Contents