Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

24 — 1941. aug. 7-én özv. Kovácsy Sándorné, szül. Finkey Eszter, az áldott lelkű Kovácsy Sándor volt giran. tanár özvegye visszaadta nemes lelkét teremtő Urának. Szűkebb családi körének s a nagyobb családnak: szeretett Alma Materünknek azért adta őt az Isten, hogy tisztaszép életével, hűséges szolgálatával és mélységes alázatával mindannyiunknak utat mutasson az örökkévaló hajlékok felé. Lelkének drága vonásait szeretettel zártuk szivünkbe. — A felsőborsodi egyházmegye ny. esperese, Főiskolánk volt igazgatótanácsosa: Szentmártony Dániel 1941. október 25-én megtért az örökkévaló hajlékokba. Törékeny testét mennyei erőkkel áldotta meg Isten. Kimondhatatlan türelem, önfeláldozó hűség, hegyeket mozgató hit és evangéliumi öröm voltak szelid lelkének legszebb vonásai. Testét pihentesse meg az édes anyaföld, életének szépségeit elválasztott pataki diáklelkekbe plántálja el a mindenható Isten. — 1941. november hó 9-ének ejjelén megrendült szívvel és mélységes fájdalommal vettük a lesújtó hírt, hogy főiskolánk szerelmetes fiát, későbbi szolgálatai alatt igazgatótanácsosát, majd áldott lelkű lelkészi főgondnokát, Farkas István püspököt súlyos betegségétől megváltva, hazavezérelte Istenünk kegyelme. Az első pillanatokban nem is tudtuk felmérni azt a veszteséget, mely halálával bennünket ért. Csak később láttuk meg, hogy elköltözésével egy minden megnyilatkozásában nemes lélek és önzetlen szív szakadt ki az élők sorából. Jézus Krisztusnak tántoríthatatlan katonája, népünknek, mellyel jó és balsorsban mindig egynek tudta magát, égő szívű szószólója, a drága magyar földnek halálig hő szerelmese, a magyar igazságnak és feltámadásnak lobogó lelkű prófétája volt, akinek szívét ezer szállal kötözte Isten ehhez az általa kimondhatatlanul szeretett Főiskolához, amelyben olthatatlan szenvedéllyel kereste mindig az ősök, a Rákócziak lelkével való találkozást. Az Alma Mater hű és igaz gyermeket, a tanári karok szerető barátot, a pataki diákok atyai támogatót fognak nélkülözni benne. Lelkünket mégegyszer megfürösztjük a bánat könnyűiben s nemes alakját szívünkbe zárva áldjuk Istent, hogy Farkas István püspök a mienk lehetett. — Még fel sem száradtak szemeinkből a könnyek, máris kopogtatott ajtónkon a halál angyala. 1941. december 9-én örök álomra hunyta le testi szemeit dr. Idrányi Lászlóné, szül. Trócsányi Lilla, főiskolánk Gazdasági Választmányi elnökének, dr. Trócsányi Józsefnek jóságos lelkű leánya. Mi, akik távolabbról figyeltük drága életét, egy korán hervadásnak indult ékes virágot, mindenkit áldó és szerető lelket, Istenben bizó embertestvért vesztettünk el benne; a szülők életük fényét, sugárzó erejét; hitvese a legáldottabb segítőtársat s a szeretett gyermek drága jó édesanyját, akinek gondoskodó szeretetét — hisszük — nem borítja el a sír, s áldott emlékét nem törölheti ki lelkünkből a feledés. — Hosszas betegség után 1942. január 4-én tanítóképzőintézetünk ny. tanára, főiskolánk volt igazgatótanácsosa: Révai Ödön is kivált az élők sorából. Rendkívüli szorgalommal megáldott, életét egészen a tudományának és tanítványainak szentelő