Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

23 hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította és fontolgatott és tudakozott". (Péld. 12 :11). Az elválás megindító érzésével veszünk búcsút Dávid Zoltán gimn. tanár testvérünktől, aki 35 évi hűséges és önfeláldozó szolgálat után 1941. szept. 1-ével nyugalomba vonult, s aki a jól megérdemelt pihenést ebben az esztendőben is készséggel cserélte fel a fárasztó és életemésztő tanári munkával. Főiskolánknak egyik leghűbb munkása, a gimn. tanártestületnek egyik legértékesebb tagja távozik el vele arról a munkamezőről, amelyen a megnemértés mellett nehéz időkben még ama paizsos férfiúval: a szükséggel is kemény harcot kell vívnunk. A tanítványoknak egész serege tekint most az áldott tanítómester felé s Isten Igéjén át küldi hálájával csordultig telt szíve áldáskívánását: „Áldjon meg tégedet az Ur és őrizzen meg tégedet,... fordítsa az Ur az ő orcáját tereád és adjon békességet néked". (4. Móz. 6:24—26.) Közel 7 esztendei szolgálat után megvált tanítóképzőintézetünktől Pándy Árpád magyar-történelem szakos tanár, hogy az illetékes minisztériumtól vett megbízatás alapján a pécsi katonai nevelőintézetben folytassa tovább működését. Uj munkahelyén áldást és sikert kívánunk életére. Mérhetetlenül megsokszorozódnak fájó érzéseink, ha azokra gondolunk, akiktől egész földi életünkre búcsút kellett vennünk. A Felvidék felszabadulásakor a nagyszalánci várromoknál hősi halált halt ifj. Görgey János nevén kívül az egyre nagyobb mértékben kibontakozó harcok hősi neveihez újabb pataki diáknevek kerültek. Sáfár István főhadnagy a Kárpátok körül megvívott küzdelemben, Bányai László repülőhadnagy az ukrán mezők felett lefolyt harcokban, Kémeri Nagy Imre főhadnagy pedig a charkovi térségben viharzó csaták közben adta oda hősi életét édes hazánkért. A négy hős közül három a sokszor lenézett, megvetett és még többször kisemmizett ref. pap sarja, akitől mindent elvitathat ez a világ, de azt az Istentől vett jogát, hogy hős fiakat adjon s az Ige szolgálata által hősi nemzedékeket neveljen fel nemzetünk védelmére, nem veheti el semmi hatalom. Ha valamikor, most valósággá lesz számunkra Isten Igéje : „íme az Urnák öröksége a fiak, mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak. Boldog ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban

1

1 (Zs. 127 :3—5.). Ezzel a megemlékezéssel dicső honvédeink előtt hajtjuk meg elismerésünk, bizalmunk és szeretetünk zászlóját. Védje és áldja meg őket Isten szent harcaikban, minden lépésükben. — 1941 július hó 20 án Dr. Puky Endre ny. külügyminisztert, a közigazgatási bíróság ny. elnökét, főiskolánk volt igazgatótanácsosát váratlanul hazaszólította az Ur. Bölcs és igaz tanácsos, egyenes jellemű, tiszta lelkű és gondolkozású ember volt, aki életét hálából hűséges Megváltója kezébe tette le s az Érette való szakadatlan szolgálatban töltötte el. Elhunytával a magyar közéletet és a ref. anyaszentegyházunkat súlyos veszteség érte. Emlékét kegyelettel fogjuk őrizni.