Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

Sub gratia Dei. (Közigazgatói jelentés.) A június 14*én tartott évzáró ünnepélyen elmondotta dr. Zsíros József theol. akadémiai és közigazgató. Egy esztendővel ezelőtt, Főiskolánk kapuzárásának napján, amikor a mi ezeréves határainkhoz közelférkőzött „régi ellenségünk", a Sátán világfelforgató terveivel és világuralmi igényével fellépő Oroszbirodalom ellen is megindult a küzdelem, az első meglepetésekből felocsúdva, itt mindenki előtt nyilvánvalóvá lett, hogy abban a világégésben, mely az egész földgolyót átokként szállta meg, a magyarságnak is tevékeny részt kell .venni. Akkor azt hittük, hogy egy hosszú esztendő közelebb fogja hozni a háborút a döntéshez s a hamuvá égetett falvak fekete üszke, a porbadöntött városok romjai, a vérző milliók jajkiáltása s a borzalmas tél pokoli szenvedése vissza fogja riasztani a nemzeteket a további vérontástól s a tavasz vagy a nyár jöttével már feldereng felettünk a békesség áldott napja. S most szégyenkezve kell bevallanunk, hogy nem jól hittünk : „Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulásnak idejét, de ime itt van a rettegés." (Jer. 14 :19.) Azóta újabb világhatalmak léptek porondra s újabb milliók dőltek ki. Az ember, ez a lázadó féreg (vermiculus) szörnyű bűnével (crimen nefandum), az isteni világuralomra (summus imperii gradus) való törekvésével, véres paroxysmusában olyan hatalmakat szabadított el, amelyeknek megfékezésére elégtelen az ereje. Az emberiség testén felfakadt gennyes kelevény ahelyett, hogy kifelé tisztulna, sajnos egyre beljebb, az idegközpontok felé tör s bénulással fenyegeti az egész organizmust. Kétségtelenül megállapítható, hogy eddig biztos diadala csak mors imperator-nak, a halál őfelségének N volt, aki hullahegyekből épített trónjáról vigyorogva nézi a csontkarjai között vergődő homuncio misera-1, a nyomorult embert és türelemmel vár arra az időre, amíg minden nép és minden nemzet villogó kaszája alá kerül s nagy aratásában „az egész föld pusztasággá és csudává lészen." (Jer. 25:11.) Az események láttán önkéntelenül is feltőr szivünkből a Siralmak szerzőjének fájdalmas kiáltása : „jaj most nékünk, mert vétkeztünk.'

1 (Sir. 5:15.) S hacsak némileg is igazságosak akarunk maradni, be kell látnunk, hogy az a nyomorúság, amelyben élünk, Ítélet rajtunk, melynek motiválója az egyetemes romlás, belső törvénye az isteni igazság (ius-