Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1941

20 titia divina) és végső oka (ultima causa) Isten mindenható akarata (voluntas omnipotentis Dei.) Isten azonban nemcsak igazságos Ura a világnak, aki „megfizet a *kevélyeknek" (Zs. 94 :2.) és „megfeddi a népeket" (Zs. 94:10), akinek intésére „az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek" 2. Pét. 3:10.), aki szól s „az égi csodák is remegnek", hanem irgalmas Atya is, akinek szuverénitása atyai szeretetében, könyörületességében: a kegyelemben mutatkozik meg legjobban. Abban a tényben, hogy bár a Sátán szolgálatát vállaltuk, mégis fiai maradhattunk, halálos vétekkel ellene támadtunk, mégis élünk; megvetettük és elárultuk azt, Akit igazsága és kegyelme teljességével (Ján. 1:14.) miérettünk e világra elbocsátott s ennek ellenére „az Ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért." (Ján. 1:16.) Ezalatt a kegyelem alatt élve értjük meg igazán, hogy a vér és a vas világában, a 20-ik század rémségei között, égető nyomorúság és tengernyi vérözön által ostromolva, még mindig szilárdan áll ez a maroknyi nép s mi, akiket főiskolánknak, ennek az Ő dicsőségét sugárzó drága édesanyának az életébe beiktatott, a mögöttünk lévő esztendőben is nagyobb gátlások nélkül végezhettük azt a szolgálatot, amelyre isteni jótetszéséből örök időknek előtte elválasztott. Hadd zengjék hát ezek az imádsággal megszentelt falak szívünk hálájával együtt diadalmasan a próféta szent bizonyságát: „Az Ur kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mert nem fogyatkozik el az Ö irgalmassága; minden reggel meg-megujul." (Sir. 3:22—23.) Nemzetünk életében Isten irgalma sohasem volt nyilvánvalóbb, mint éppen napjainkban. Az otrantói hős: vitéz nagybányai Horthy Miklós, hazánk áldottlelkű kormányzója merész országmentő vállalkozása, elszánt küzdelme és immár több, mint kétévtizedes dicsőséges kormányzása ennek az örvények mélyén hányódó népnek az élén az egész világ ellenséges magatartásával szemben csak azért lehetett diadalmas és gyümölcsöző, mert a szuverénül érvényesülő isteni kegyelem rendelkezett vele. Ez a kegyelem irányította a nemzet akaratát a hős apa nyomdokain járó fiúnak kormányzóhelyettessé történt választásában is. A Rákócziak ősi főiskolája, hódolattal hajtja meg zászlóját Isten választott embere (Zs. 89:20—30.) s a kedves fiú, a reménység gyermeke előtt s a zsoltáríróval fennen hirdeti: „Imé így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat'

1 (Zs. 128 : 4); a megbízást vett kormányzóhelyettes : ifjú nagybányai Horthy István felé pedig biztatásul szólja: „. . . kösd derekadra kardodat, vitéz ! Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, szelidségért és jogért." (Zs. 45: 4—5.), mint pastor fidus animarum fidelium. Ez a kegyelmes isteni akarat munkált és munkál magyar református egyházunkban s azon belül a mi szűkebb munkaterületünkön, a tiszáninneni egyházkerületben is. November 20-án ülte