Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

11. Törekvések és célkitűzések. a) Főiskolánk tehetségkutató munkája. Sárospatakhoz és négyszázados főiskolájához két jelző tapadt a múltban szinte elválaszthatatlanul. A „bodrogparti Athén" és a „szegények iskolája". Mindkettőt büszke öntudattal és komoly felelősségérzéssel viselte századokon keresztül. Méltó is akar maradni mindkettőhöz. Azok, akik jól ismerik a sárospataki főiskola történetét, jól tudják, hogy az utóbbi jelző nem kizárólagos jellegű. Fejedelmi sarjak, főnemes családok tagjai, valamint a jómódú nemesség gyermekei messzi vidékekről keresték fel mindig a pataki iskolát. De a szegények iskolája-elnevezést mindig megérdemelte. Ehhez a célkitűzéséhez sohasem maradt hűtlen. Sohasem felejtkezett meg arról, hogy művelődési lehetőséget biztosítson a szegény sorsban élő magyar családok gyermekeinek, s felemelje az arra érdemeseket. Egyetemes református hagyományok és pataki történelmi tények ösztönözték a sárospataki főiskola elöljáróit és tanárait akkor is, amikor 1935-ben megindították az azóta egyre szélesedő és mélyülő, máris nagyon szép eredményekkel dicsekedő tehetségkutató munkát. A múltból biztatva int felénk Geleji Katona Istvánnak, Erdély leghíresebb református püspökének példája. Jobbágygyermek volt, s mint ilyen tanult a pataki főiskola támogatásával. Bámulatos tehetségét korán észrevették, úgyhogy a széniorválasztás alkalmával 1613-ban mellőzték miatta az idősebb diákokat. Bethlen Gábor fejedelem tekintete is reáesik és saját költségén nevelteti külföldön a jobbágysorsból felemelt pompás képességű ifjút. Érdemes volt! De Geleji nem felejtette el, amit vele tettek. Mikor püspökké lett, ő tette lehetővé többek között egy másik jobbágygyermek : Apácai Csere János számára a tanulást, a külföldi tanulmányokat. Milyen gyönyörű példája ez a kapott értékek továbbadásának. A közelebbi, de mégis már történelmi távlatú múltból idézzük a Tompa Mihály esetét! Inasgyerek sorsra hozta őt be Sárospatakra Bihari György, az igrici rektor. A „kótyagos rimaszombati suszter fiában" ime meglátta a nagyra hivatott tehetséget. Az 1860-as évek inasdiákjainak életéről milyen megkapó képet rajzol „Régi pataki diákélet" című tanulmányában Radácsy György, a főiskola nagy tanára! Levéltárunk érdekes feljegyzései között is olvashatunk egy idevágó jellemző emléket: „A szegény szüle hátbaütötte tanulni szerető fiát s azt mondta neki: menj, fiam, Patakra; az a nagy oskola ott egészen a tied." S hány diáknak lett így a főiskola valódi Alma Materévé, felnevelő otthonává!