Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

54 Ilyen ösztönző emlékek és elkötelezések után szinte természetes, hogy Sárospatakról indult ki a tehetséges, de anyagi erük híján a magasabb kulturából kizárt magyar gyermekek kiválogatásának, taníttatásának a mozgalma. Szellemi telepítésnek szeretjük nevezni ezt a munkát, mert a magyar középosztály számára, amely mindig az alsóbb rétegekből egészíti ki magát, a magyar erők kimeríthetetlen tárolójából, az elhasználatlan, friss erejű, vérszerint is magyar parasztságból akarja biztosítani a legkitűnőbb anyagot. Szűkös anyagi lehetőségekkel indult meg a pataki tehetségkutató munka, de Isten segítségével egyre erősödik az anyagi alap is. A diákoktól beszedett 1—1 pengőn kívül a tanári kar évi mintegy 500 pengős adománya a biztos alap. Az iskola intézményei: internátusok, konviktus stb., szintén hozzájárulnak az alap erősítéséhez. A lélek sem alszik azonkívül. Időnkint csodálatos segítségek érkeznek. Ismeretlen emberek ajánlanak fel a pataki tehetségkutatás céljaira száz és száz pengőket. Volt pataki diákok érzik meg azt a kötelességet, hogy a főiskolától annakidején kapott támogatást valahogyan vissza kell fizetni valakinek. S egyre nő azoknak a volt pataki diákoknak a száma, akik tíz, húsz, ötven, száz, sőt ezer pengőt is áldoznak ennek a nemzetmentő mozgalomnak a támogatására. Vajha egyre többen és többen éreznék kötelességüknek e munka támogatását. Mennyi elkallódásra itélt értéket tudnánk megmenteni a volt pataki diákok lélekkel adott pengőivel! S milyen pompás dolog volna az, ha a pataki iskola ezzel a munkával egy hatalmas családdá tudná tömöríteni tanítványait, volt diákjait, a diákszülőket, szóval mindenkit, akinek bármiféle kapcsolata van a főiskolával. Bizonyos, hogy a kiterjesztett és elmélyített tehetségkutató munka nagyon alkalmas volna arra, hogy egy hagyományokban gyökerező, a modern kor szellemével áthatott munkamezőn példát mutasson az egész nemzetnek. b) Ifjúságunk templomépítési mozgalma. Főiskolánknak évszázadokon keresztül mindig voltak építkezési problémái. Legutóbbi esztendőkben nyilvánvalóvá lett, hogy az 1877-ben épült, azóta bővített épület nem képes befogadni az egyre növekvő tanuló sereget. Amikor reménységgel gondolunk arra, hogy főiskolánk a közeljövőben új épületszárnnyal növekszik, ugyanakkor örömmel látjuk azt a másik építkezési mozgalmat, amelyet ebben az esztendőben vállalt ifjúságunk: a maguk filléreiből, maguk munkájával templomot építeni egy anyagiakban szegény gyülekezetben. Főiskolánk megérezte, hogy a mostani idők új feladatot jelöltek ki számára: A felvidéki magyar peremvidék szolgá-