Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

29 az elkövetkező nyár, akkor is, ha nem lesz nyaralásod, akkor is ha barnább, talán fekete lesz a kenyered. A hálaadás nem rituálé, nem ünnepi cerimónia, mit Isten perselyébe dobunk, nem egy életaktus, de állandó életminőség a hálaadás. Mindenben hálát adjatok. Adhatok-e én Istennek valamit, Ő kinek-kinek ád szenvedést vagy örömöt, ami éppen kell, hogy hívő életté tegyen s amikor ez kicsordul életemből, úgyhogy Istent dicsérem, ez a kicsordulás a hálaadás. Ha ez hiányzik, igen szegény vagy, végzetesen üres az életed. Milyen jó lenne, ha az évzárást hálaadással ünneplőkből valóban Isten akarata szerinti, hálás életekké fejlődhetnénk, akik egyszer majd el tudják mondani: Hálát adok Uram, hogy ez az iskola sok egyéb jó között megtanított hálát adni. Ámen. 5. Isten hatalmas keze alatt. (Közigazgatói jelentés.) A június 22»én tartott évzáró ünnepélyen elmondotta dr. Zsiros József theol. akadémiai és közigazgató. Főiskolánk ősrégi címere egy kiterjesztett szárnyú angyalt ábrázol, aki balkezében az ítélet harsonájával, jobbjában az élő Isten Kijelentésével átrepül a bűnös világon. A Szentírás nyitott lapjain két bejegyzés van. Az egyik a Jelenések könyve 14. részének 7. verse, ahol ez az isteni üzenet olvasható : „Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget,, mert eljött az Ő Ítéletének órája." A másik a 126. Zsoltár ezekkel az örömteli Igékkel: „Mikor visszahozta az Ur Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, a nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Ur! Hatalmasan cselekedett velünk az Ur, azért örvendezünk." Az egyik figyelmeztetés a küszöbönálló ítéletre, a másik az ítéletben megtartottak bizonyságtevése — a kegyelemről. ítélet és kegyelem, elvettetés és megtartatás, kárhozat és örökélet az a két sarkpont, amelyek közé Isten a mi embervilágunkat beékelte. Eközött a két pólus között világrengető küzdelem folyik az emberért Isten és a Béliái, Krisztus, a menny diadalmas királya és a világ fejedelme, a Sátán között. Minden harc, mely valaha a lelkeket felkorbácsolta, minden háború, mely földünket, ezt a véres sártekét végig-