Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

13 De hogy erre képesek vagyunk ; hogy tényleg meghalljuk az Ő szavát és tényleg feltárjuk Ő előtte életünk ajtaját, az nem tőlünk van. Mi magunk tesszük, nekünk kell tennünk; de hogy ezt tényleg megtesszük, — éppen ez: a Szent Lélek csodája a mi életünkben. Isten parancsolását éppen az teszi halálosan komollyá és kilcerülhetetlenné, hogy erőt ad az igazi, önkéntes engedelmességre. Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetünk. De Krisztusban, aki minket megerősít, mindenre van erőnk. A nagy bölcselő azt mondotta az erkölcsi törvény betöltéséről: Lehet, mert kell. Krisztus éppen fordítva mondja : Kell, mert lehet! Szívünket, életünket fel kell, mert az Ő Lelkével fel lehet tárnunk a mi teremtő és megváltó Istenünk kegyelme és akarata előtt. Kell imádkozni, mert lehet imádkozni, mert Krisztus imádkozott értünk. Mi ugyan magunktól sem azt nem tudjuk, amit kérnünk kellene, sem azt, ahogyan kérnünk kellene, de a Lélek, a Szent-Lélek Úristen segítségére van a mi erőtlenségünknek s Ő maga esedezik mi érettünk és mi bennünk kimondhatalan fohászkodásokkal (Róm. 8 : 26). Ezért lehet és ezért kell is imádkoznunk. így van értelme a parancsolatnak: Szüntelen imádkozzatok ! (I. Thess. 5 : 17.) Mi ugyan a magunk erejéből sohasem tudnánk hinni. De mert a hit a Szent Lélek ajándéka és Isten — miközben parancsol — adja is ezt az ajándékot, azért van értelme a Krisztus parancsolatának: Higyjetek Istenben és higyjetek énbennem (Ján. 14 : 1). Isten kegyelme, amellyel Krisztus által a Szent-Lélek erejében a mi Ő előle bűnösen, hitetlenül és közönyösen elzárkózó életünket a maga számára feltárja, hogy mint a dicsőség Királya uralkodjék rajtunk, — így válik szigorú és kemény parancsolattá. A kegyelem nem volna kegyelem, ha nem. válnék fegyelemmé, ha nem hozná magávai az önkéntes engedelmesség, a döntés és szakítás parancsát. A kegyelem azért kegyelem, mert tele van fegyelemmel. Milyen „kegyetlen kegyelem" volna Istentől az, ha maga mellett más urat is megtűrne életünk felett! Akkor mi elvesztenénk Őt, akkor Ő nem volna seregeknek Ura, erős, hatalmas, érettünk hadakozó Úr, hanem csak egy hatalom a sok többi közölt. Ö csak úgy lehet a mi Istenünk, ha kizárólagos és feltétlen hatalommal parancsol felettünk, mint a dicsőség Királya. Isten — ennek a világnak sok hamis istene ellenében az élő, igaz Isten — a mi életünkben úgy foglalja el a maga helyét, hogy kijelenti: Ő seregeknek Ura, mennyei, angyali seregeké, aki nem szűkölködik dicsőség nélkül és nem szorul rá a mi dicsőítésünkre, mert nálunk százszor tisztább lények seregei zengik az Ő örök dicséretét. És mégis úgy tetszik neki, hogy minket is bevon az ő dicsőségének szolgálatába. Ezért lett Krisztusban nemcsak a teremtés, hanem a megváltás jogán is testűnk-lelkűnk, életünk és halálunk felett parancsoló Úrrá.