Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

103 Theologiai oktatásunkban a jövő egyedül lehetséges útja az egyre fokozódó szigorúsággal és alapossággal megkövetelt szemináriumi munka felé mutat. Igaz örömünkre szolgál, hogy eziránt ifjúságunk körében is mind több őszinte érdeklődés mutatkozik. A szeminárium vezetője: Dr. Nagy Barna. e) Gyakorlati theol. szeminárium. (III—IV. évfolyam.) Ezeken az órákon a gyakorló lelkipásztor mutatta be a gyakorló lelkipásztor hivatalát, adminisztrációját és az egyházközségi és a felsőbb egyházi életben való forgolódását. A kikerült segédlelkészek régebben azt a vádat hozták fel legtöbbször a theologia ellen, hogy úgy bocsátotta ki őket, hogy semmi gyakorlati mesterfogásra nem tanította meg őket. Bár valljuk, hogy a legtöbb, úgynevezett gyakorlati tennivaló megtanulásának ideje a két segédlelkészi év, mégis a lehetőség szerint igyekeztünk a felhánytorgatott hiányt pótolni. Annyival is inkább tettük, mert ha az új lelkipásztorok a már említetteket odakint tanulják meg, akkor fejlődés nem igen várható az egész vonalon. így pedig közös megbeszélés és elvi álláspont leszögezés mellett mégis az remélhető, hogy egységesebb és megszervezettebb lesz minden ténykedésünk. Tárgyaltuk a reverzális, a vallásváltoztatás, annak feljegyzésének minden kérdését. Feljegyeztük és megtanultuk az idevonatkozó állami törvényeket és rendeleteket. Az egyházi élet több részét a gyakorlatban is bemutattuk. Esetenkint kivonatokat is állítottak ki és presbiteri gyűlésre is eljöttek. A gyak. theol. szeminárium vezetője: Darányi Lajos. f) Homiletikai gyakorlatok. (I—IV. évfolyam.) Ezeken az órákon az igehirdetésnek főleg a technikai részét tárgyaltuk. Megbeszéltük és közösen meditált textusokon keresztül együtt készítettük a vázlatokat. Példákon mutattuk be a prédikáció elkészítését a textus, vagy a téma megtalálásától egészen az elmondásig. Igyekeztünk arra a közös elvi álláspontra helyezkedni, hogy az igehirdetés belső tartalma ugyan a lényeg, de ennek a lényegnek mindig hasznára van a műgond és a ráfordított emberi munka. Rámutattunk arra a veszélyre, hogy az ember akkor, amikor homiletikaellenes, a lustaságot és a hanyagságot akarja kanonizálni. Az igehirdetés Isten munkája ebben e világban. De a szüntelenül dolgozó Atyával az igehirdetőnek is együtt kell dolgozni.