Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1940

102 d) Rendszeres theologiai szeminárium. A szemináriumi munka tárgyát ez évben a IJeidelbergi Káté tlieologiája képezte. Az egyes kérdéseket szaktanár a következő csoportokba osztotta: 1. A Heidelbergi Káté nyitánya és felosztása. (1—2. kérdés.) 2. A Heidelbergi Káté anthropologiája. (3—11. kérdés.) 3. Az elégtétel tana. (12—20. k.) 4. Hit, hitvallás, jócselekedetek. (20—23. és 86—91. k.) 5. A Szentháromság-tan. (24—25. k.) 6. Az Atya Isten személye és műve. (26—28. k.) 7. A Heidelberei Káté krisztológiája. (3 dolgozat. 29—52. k.) 8. A SzentLélek Isten személye és műve. (53—58. k.) 9. Az anyaszentegyház mint a szentek egyessége. (54—55. k.) 10. A megigazulás-tan. (59—64. k.) 11. A sákramentumokról általában. (65—68. k.) 12. A keresztség. (69—74. k.) 13. Az úrvacsora. (75—82. k.) 14. A kulcsok hatalma. (83—85. k.) 15. Isten törvénye. Az I. tábla. 92—103. k.) 16. Isten törvénye. A II. tábla. (104—115. k.) 17. Az imádságról. (3 dolgozat. 116—127. kérdés.) E kérdéscsoportokat szaktanár az év első szemináriumi óráján osztotta ki, az ifjak szabad téma-választása szerint. Ugyanakkor kitűzte az általános irányelveket a dolgozatok elkészítésére és külön-külön később is adott útbaigazításokat az egyes témák kidolgozására, forrásművek használatára stb., úgyhogy mindegyik dolgozat részletes előzetes megbeszélés alapján készült. Az általános feladat az volt, hogy a Heidelbergi Káté theologiája a Szentírás, a II. Helvét Hitvallással, a többi református hitvallásokkal, Kálvin írásaival, a régebbi és újabb dogmatikai irodalommal, alkalomadtán a lutheri és a római katholikus tannal való egybevetés alapján, önálló tanulmány formájában dolgoztassék ki. Evégből egyik-másik ifjú beható dogmatörténeti áttekintést is adott. Minden alkalommal megkívántuk a jelenkori lelki-szellemi helyzetre, a személyes hitéletre, valamint a gyakorlati egyházi életre való kitekintést is. A szemináriumban való részvétel az összes III. és IV. éves hallgatókra kötelező volt. Az elkészült dolgozatokat a szemináriumi órákon a szerzők maguk olvasták fel s az ifjak hozzászólásai után a szaktanár foglalta össze a bírálati megállapításokat. Csekély nyelvismeretei miatt az ifjúság legnagyobb része csak magyar nyelvű forrásműveket használt, de néhányan német, francia, sőt latin nyelvű műveket is tanulmányoztak. A dolgozatok — néhány kivételesen jól sikerült, alapos munkától eltekintve — bizony meglehetősen alacsony színvonalon mozogtak. A szemináriumi munka gyarlóságai megdöbbentően mutatják, hogy ifjaink akadémiai éveik alatt mily kevés jártasságra tesznek szert a theologiai irodalomban.