Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

48 A munka szerkezete erősen laza, stilusa sok helyen pongyola, elsietett, fegyelmetlen, sűrű helyesírási hibái néhol vaskos elírásokká súlyosbodnak. A teljességen is tátongó rések vannak: nem látjuk nyomát a Nóvák Lajosra vonatkozó jegyzőkönyvek, igazgatói naplók, az általa írt pátensek, róla írt méltatások stb. felhasználásának. Melegsége, közvetlensége s a munka minden lapján átsütő tárgyszeretete, sok helyen megmutatkozó szorgalma alapján a theol. kar, szerzőjét a Farkas István püspök 50 pengős adományából a pályadíj felével, 25 P-vel jutalmazza. Szerzője: Bazsó Béla III. é. th. 3. A rendszeres theologiából kitűzött pályatételre, melynek címe: A Szentírás tekintélyének kérdése a XX. század magyar protestáns theologiai irodalmában, egy pályamű érkezett be „Cogitor, ergo sum" jelige alatt. Szerző először is röviden jellemezni próbálja a XX. századbeli magyar theologiát az európai theologia keretében, majd — a vallástudomány és a theologia különbségének felmutatása után — a theologia és a Szentírás szoros kapcsolatát és Kálvinnak a Szentírásról szóló tanítását ismerteti. A kitűzött feladatot úgy törekszik megoldani, hogy egy-egy fejezetben a racionálista, az orthodox és a dialektika theologia írásszemléletét mutatja be, jellegzetes magyar képiselőinek írásai alapján. Külön fejezetet szentel Ravasz Lászlónak, akinek a liberális-kritikai theologiától az orthodoxiáig megtett útját rajzolja meg. Forrástanulmánya terjedelmes, de távolról sem teljes, még a legfontosabb művek szempontjából sem. Bár sok mindent átnézett és át is tanulmányozott, forrásművei anyagát nem formálta eléggé dolgozata szerves alkotórészeivé. Idézetei viszont nem pontosak; nem ismeri jól a tudományosság formai kellékeit. A dolgozat rendszeres theologiai jellegének megfelelően a szerzőnek egy nagyobb fejezetben világosan ki kellett volna fejtenie, hogy tanulmányai alapján mi az ő saját, önálló elvi-theologiai felfogása a Szentírás tekintélyéről s ezzel kapcsolatban a Bibliával foglalkozó szövegés történetkritikai tudományról. Külön figyelemmel kellett volna kísérnie az Ótestámentum tekintélyének napjainkban annyira aktuális kérdését is. Másfelől az irodalom- és theologia-történeti szemlélet kívánalmainak megfelelően csoportosított irányokat, képviselőikkel és műveikkel együtt, sokkal színesebben kellett volna bemutatnia. (Ez utóbbi feladatnál nagy segítségére lehetett volna Makkai Sándornak az erdélyi ref. egyházi irodalomról írt műve. Kár, hogy ezt nem használta fel.) Stílusa nem mindig szabatos, de általában a tárgyhoz simuló. — Biztató jelenség, hogy a szerző maga is tisztában van dolgozata gyöngéivel. Zárószavában bevallja, hogy