Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1938

17 nyeiven való előadásáról. Minden elismerést megérdemelnek a diákszereplők és Szabó Gyula vezetésével az őket irányító tanárok, mert az előadásról teljes elismerés hangján emlékeztek meg az ott megjelent előkelőségek, kiknek soraiban ott láttuk vitéz Lukács Béla államtitkárt, Fáy István főispánt, Tamedly Mihály tankerületi kir. főigazgatót és a nem utolsó helyen említendő Németh Antalt, a Nemzeti Színház igazgatóját, kinek előzetes útbaigazításáért és több rendbeli szívességéért ezúton is hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Ma már az angol oktatás egyik speciális vonásává és vonzó erejévé lett Pataknak. Ha elgondolkozunk egy kissé, halóporaiban is áldjuk a b. e. nagy minisztert, gróf Klebelsberg Kunót, aki a magyar kultura ujabb fókuszává tette Patakot az ő jövőbe látó zseniális elgondolásával. Mellőzve a majdnem minden második hétre eső látogatásokat, a hivatalos látogatók közül Csorba György egyházkerületi tanügyi előadó és vitéz Ujváry Lajos tanügyi tanácsos, tankerületi kir. főigazgatóhelyettes látogatását említjük meg. Mindkét hivatalos látogatás egy célt szolgált: az ellenőrzésen felül iránymutatást a pedagógiai tökéletetesedés felé, amelyre mi magunk is, magyar lelkűnktől és lelkiismeretünktől ösztönözve és ellenőrizve, napról-napról törekszünk. Mi úgy érezzük, hogy a hivatott személyek látogatásai erőforrásokat jelentenek számunkra. Ezekre szükségünk is van, mert sokat beszélnek ma nemzetnevelésről, jobb jövőről, de azok, akik mintegy szűrői a jobb jövőt majdan reprezentáló magyar értelmiségnek: a tanárok, sok tekintetben mostoha fiai a magyar társadalomnak s az egész háború utáni, különféle jelszavaktól és eszméktől színültig telített kornak. E ténymegállapítás nem akar panasz lenni, mert mi nem panaszkodunk, hanem az Istentől belénk oltott magyar lélektől vezetve, — sem jobbra, sem balra nem tekintve — célegyenest előre haladva a jobb magyar jövő érdekében szántjuk a Magyar Ugart. Nyugtalan világban élünk, különféle, a mi ősi hagyományaintól idegen eszmeáramlatok hullámai zajlanak odakint, mi azonban — tanárok és ifjúság — az evangélium fundamentumán állva főiskolánk eszményeinek zászlaját emeljük mind magasabbra. Theológiánk élete az elmúlt évek lendületének megfelelő módon folyt tovább. A theol. kar különös gondot fordított az ifjúság tudományos képzésére, minden alkalmat megragadva, hogy anyaszentegyházunk jövendő lelkipásztorai életében az Ige szeretetét felébressze s őket a legszentségesebb szolgálatra: az élő Isten dicsőségének szolgálatára a tudományos módszerek és igazságok elsajátításával is előkészítse. Ezt theologiánk sajátos karakterének megfelelően különböző munkaágakban igyekezett megvalósítani. Egyik leghatásosabb eszköznek bizonyult e szolgálatnál a theologiai 2