Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1937

7 gára, keresse sajátos mivoltát. Ha élni tud sajátos létében, széttörheti bilincseit, kidobhatja magából az életét bomlasztó erőket. Kis nemzet a magyar, ne álmodozzék arról, hogy fizikai erőkkel bírni tudja az iramot. Legyen viharálló testében is. De legyen meggyőződve arról, hogy sem az anyagi erők imádata, sem a fajnak és a vérnek a mithosza nem tarthatja meg. Kis nemzet vagyunk, létjogosultságunkat csak az adja meg, ha a szellemiek terén tudunk teremteni páratlant, nagyot. Ez a magyar jövő, a magyar élet, sajátos magyar hivatás utja. Ne mondja senki, hogy ez az életprogramul vérszegénynyé tesz, vagy elszakít az élettől. A minden belső életlehetőséget kifejtett nemzet áll igazán az élet talaján, és képes visszahódítani az élet forrásait is. Ez az a pont, ahol iskolai munkánkkal beleléphetünk az élet árjába. A nevelés ugyanis az a mindenható és minden oldalról elismert tevékenység, amelynek segítségével a magyar lét rejtett erőit kitermelhetjük. Ez a gondolat mindenekfelett felfokozza felelősségérzetünket. Mert az ilyen nevelői munka által a nemzeti megújhodás tényezőinek tudjuk magunkat. A mi sárospataki főiskolánk azonban négyszázados múltjában mindég sajátos szellemiséget képviselt s olyan jellegzetesen magyar programmot szolgált, amelyre mindenkor az egész nemzet ráfigyelt. A nemzetnevelés nagy munkáját ma is a mi nagy tradícióink kényszere alatt kell szolgálnunk. Mindig követelőbb erővel és egyre általánosabban hirdetik a gondolatot, hogy népi erőkkel kell felfrissítenünk az idegen hatások által széttépett nemzetünket. Főiskolánk nagy múltjában mindig a szegények iskolája akart lenni, talán szabad ezt úgy értelmeznem, hogy a szegény földművelő magyar nép fiainak az iskolája szeretett lenni. Az utóbbi években meglepő fejlődést mutató iskolánk új missziót is nyert. Isten iránti hálával emlegetjük, hogy már nemcsak a szegények iskolája. De ha közelfekvő a kísértés, ami elhomályosíthatja e szép hagyományunkat, akkor mindig nagyobb készséggel kell feltárni kapuinkat az egyszerű nép fiai előtt. Falumunka, népfőiskola, mind, mind főiskolánk ősi hagyományaiból fakadnak s arra hivatottak, hogy jellegzetesen magyar népi erőkkel termékenyítsék meg nemzetünket. Igen sok szó esik mostanában az európai magyarság problémájáról. A nemzeti közvéleményben is, de iskolánk körében is fel-felhangzik a gondolat, hogy meg kell szakítanunk minden kapcsolatot azzal a nyugati kulturával, amelyik évszázados nemzeti misssziónkért, amellyel nyugat kulturáját vérünk omlásával védelmeztük, Trianonnal fizetett s amelyik ma is bomlasztó erőket áraszt életünkbe. Makkai Sándor az ilyen elszigeteltséget öngyilkosságnak minősíti és gyökerében